2014. szeptember 16., kedd

Diós-fahéjas csiga

Azt hiszem, gyakrabban kellene lapozgatnom a szakácskönyveimet. Egy régi, gyakran használt, de kis híján a feledés homályába merült recept került ma a kezembe, aminek az átalakításához azonnal hozzá is fogtam. Ennek a süteménynek egy komponense van, amely nem igazán passzol az IR étrendbe: ez a mazsola, így ez elhagyható.


Hozzávalók
A tészta
250 g liszt (100g őrölt zabpehely, 75 g Graham liszt, 75 g durum liszt)
250 g puha vaj/margarin
250 g tehéntúró
2 teáskanál sütőpor

Töltelék
80 g darált dió
40 g nyírfacukor
30 g felfőzött, mosott mazsola, elhagyható, nem diéta kompatibilis
fahéj
30 g olvasztott vaj/margarin

Máz
1 kisebb citrom leve
50 g nyírfacukor

A vajat elmorzsolom a sütőporos lisztekkel, hozzáadom az áttört túrót és egynemű tésztát gyúrok. Fóliába csavarom és minimum egy órára hűtőszekrénybe teszem.
Lisztezett nyújtótáblán körülbelül 40x60 cm-es téglalappá nyújtom, egyenletesen elkenem rajta az olvasztott vajat, elterítem rajta a nyírfacukrot, a darált diót és megszórom fahéjjal. A szélesebbik oldalától szorosan feltekerem, majd 1,5 cm vastag szeletekre vágom és a csigákat papíros sütőlemezre helyezem.


180 fokra előmelegített sütőben 25-30 perc alatt aranybarnára sütöm. Míg sül elkészítem a mázat. A nyírfacukort kávédarálóval finomra őrlöm, elkeverem a citrom levével, úgy hogy sűrűn folyó mázat kapjak. A citromlé mennyiségétől függően szükség lehet még plusz nyírfacukorra.
A kisült csigákat picit hűlni hagyom, de még melegen egy-egy kiskanálnyi citrommázat csorgatok rájuk.


Tipp: Készíthetünk egyszerre dupla adagot is. A megtöltött tészta, fóliába csavarva, későbbi sütésig lefagyasztható. Más olajos magvakkal, pl. mogyoróval, mandulával is remek.
Bármihez használunk is mazsolát, érdemes mindig felfőzni, és nagyon alaposan lemosni. Finomabb és rengeteg kosztól megszabadítható így.


Eredeti recept fellelhető: Alsen-Kurz-Meineke-Schiansky, Édességek, Officina Nova, 1991