Zöldhagymás szalonnás csiga

Halkan kopogtat az ősz és vele együtt az iskolakezdés. Ma egy olyan ötletet hoztam, amiben csak a forma praktikus újdonság, hisz azzal, hogy csigába csavarjuk a kenyérlángost máris kaptunk egy könnyen csomagolható, hidegen is finom uzsonnasütit, amivel leválthatunk bármilyen unalmas szendvicset. 

Vacsorára készült, s míg ettük, azon tanakodtunk mi is legyen a neve ennek a receptnek... Minden benne van, ami a kenyérlángosban, de elég furán hangzana "kenyérlángos csiga". Így győzött  a könnyen beazonosítható és visszakereshető zöldhagymás, szalonnás elnevezés. 

Hozzávalók, kb. 14 csigához

A tésztához

300g liszt (100g sima, 200g tk búza)

180ml langyos víz

12g friss élesztő

1 teáskanál só

3 evőkanál olíva olaj

A feltéthez

120g tejföl

1-2 gerezd fokhagyma, ízlés szerint

2-3 szál újhagyma, ízlés szerint

250g kockázott bacon

100g trappista 

A tészta hozzávalóiból lágy tésztát gyúrtam, és 30 percig kelesztettem. Míg pihent, lereszeltem a sajtot, a tejfölt simára kevertem a zúzott fokhagymával és felkarikáztam a zöldhagymát. 

A megkelt tésztát lisztezett nyújtótáblára borítottam és 4-5mm vékony téglalappá nyújtottam. Elkentem rajta a fokhagymás tejfölt, rászórtam a hagyma, szalonna és a trappista négyötödét. Felcsavartam, majd 1,5cm-esre vágtam. Papíros sütőlemezre tettem a csigákat úgy, hogy legyen terük kelni, sülni.

A megformázott csigákat 20 percig kelesztettem, miközben a sütőt 180 fokra felmelegítettem. Sütés előtt mindegyikre tettem egy-egy csipet sajtot, szalonnát és pár karika hagymát. Ez a lépés elhagyható, de vele sokkal csinosabbak lesznek a tekercsek. Sütőbe tettem és aranybarnára sütöttem. Rácsra tettem kihűlni. 

Tipp: tejföl helyett használhatunk natúr krémsajtot, zöldhagyma helyett snidlinget, pórét finomra vágott vörös, vagy lila hagymát. Bacon helyett pedig finomra vágott kolozsvári szalonnát vagy sonkát. 

Zwetschgendatschi - morzsás szilvás lepény

Lassan két és fél évtizede, hogy először találkoztam ezzel a süteménnyel, az első munkahelyeim egyikén. A Zwetschgendatschi, Bajorországból azon belül is Augsburgból származik. A szóösszetétel első tagja a Zwetschge, azaz szilva, a második a datschen, detschen igéből eredeztethető, aminek a jelentése laposra nyom. Tipikus Blechkuchen, azaz nagy, lapos tepsiken sütött sütemény, Streusel-lel, linzermorzsával megszórva. Nem csak fahéjtól illatozó, de kiadós és egyszerű is. Ami nagyon fontos, hogy használjunk kemény húsú, még nem túl érett szilvát, hogy a kicsorgó szilvalé nem áztassa el a tésztát.

Aki pedig nem csak megsütni, hanem szépen kiejteni is szeretné a Zwetschgendatschi-t, annak álljon itt egy kis kiejtési segédlet. Lásd, azaz halld, ide kattintva!

Hozzávalók, egy nagy tepsihez
A kelt tésztához
400g liszt (120g sima, 280g tk. búza)
25g élesztő
200-210ml tej vagy vizes tejszín
1 nagy tojás
60g cukornak megfelelő negyedannyi ugyanannyi édesítő
75g olvasztott vaj

1200g szilva

A morzsához
140g liszt (50g sima, 90g tk. búza)
60g cukornak megfelelő nyírfacukor
60g olvasztott, visszahűtött vaj
1 csapott teáskanál fahéj

A tészta hozzávalóiból lágy tésztát gyúrtam. Kigömbölyítettem és lefedve 1 órán át pihentettem. Míg a tészta pihent a szilvákat megmostam, félbe vágtam, kimagoztam. A fél szilvákat félig bevágtam.

Elkészítettem a morzsát. Elvegyítettem lisztet, fahéjat, nyírfacukrot. Hozzáadtam az olvasztott vajhoz és összekevertem. Nem szabad összegyúrni, morzsás állagú kell legyen.

Előkészítettem egy papíros tepsit. A megkelt tésztát lisztezett nyújtótáblára borítottam és körülbelül 38x32cm-es téglalappá nyújtottam. A nyújtófára hajtva áttettem a sütőlemezre, majd szép sorban rápakoltam a szilvákat. Végül rászórtam a morzsát. Annyi ideig kelesztettem, míg a sütőm 180 fokra felmelegedett. Ehhez nagyjából 20 percre van szükség. Sütőbe tettem a süteményt és 40 perc alatt megsütöttem.

Langyosan, kevés nyírfaporcukorral meghintve igazán finom! De aki fokozni szeretné az élvezeteket, tegyen rá felvert tejszínhabot!

Felhasznált irodalom: az Augsburger Allgemeine cikke

Kapros lecsóval töltött zöldségek fokhagymás karajjal

Ezt az ételt a karpathosi nyaralásunk egyik remek vacsorája ihlette. Egy este, a turista negyedtől távoli, helyiek által látogatott kisvendéglőbe tértünk be. A szívélyes vendéglős végigajánlotta a napi menüt, az étlapot, majd meglepve hallgatta, hogy a családfő töltött zöldséget kér. Csalódottan ismételgette: - De hát uram! Ebben nincsen hús! Szerencsére a férjem minden lebeszélés ellenére maradt az eredeti ötlet mellett! Érdemes volt, mert fenomenális ízélmény a zöldségekbe töltött kapros, paradicsomos rizs. Persze a rekonstrukcióhoz, vasárnapi ebéd lévén, azért jól jött egy-egy szelet fokhagymás karaj.

Hozzávalók

2 kaliforniai paprika

2 nagy paradicsom

2 bébi patiszon vagy gömbcukkini (sajnos nem sikerült beszereznem)

olíva olaj

A töltelékhez

1 közepes fej vörös hagyma

1 tölteni való paprika

a fenti paradicsomok kivájt húsa

2 kisebb paradicsom

200g basmati rizs

kis csokor kapor

olaj

só

bors

Ha húst is készítünk mellé

fejenként 1-2 szelet csontos karaj

só

bors

fokhagymapor

füstölt piros paprika

A sütőt 150 fokra előmelegítettem. A hússzeleteket kiklopfoltam, sóztam, borsoztam, bedörzsöltem fokhagymaporral és egy-egy csipet füstölt paprikával. Forró serpenyőben, pár csepp olajon mindkét oldalukat hirtelen megsütöttem, kevés vizet öntve alájuk lefedtem és a sütőbe toltam. 

Míg a hús sült, előkészítettem a zöldségeket. A paradicsomok kalapját levágtam, húsát karalábévájóval kivájtam, és finomra vágtam. A patiszonok magos belsejét szintén kiszedtem, és a paprikákat is megszabadítottam a csumájuktól,  magjuktól. 

A hagymát és a tölteni való paprikát finomra vágtam, olajon megfonnyasztottam, majd beletettem a paradicsomhúst, két extra paradicsomot. Sóztam, borsoztam és félpuhára főztem. A rizst lemostam, lecsepegtettem, majd a lecsóhoz adtam, másfélszeres vízzel felöntöttem és a szokásos módon megfőztem. Azaz, ha a rizs már majdnem jó, leveszem a tűzről és hagyom a gőzben megpuhulni. Ekkor kevertem bele a finomra vágott kaprot. Ha szükséges, adjunk még hozzá kevés vizet.

Az előkészített zöldségeket kívül-belül megkentem olíva olajjal, majd megtöltöttem a lecsós rizzsel. Olajozott tepsibe sorakoztattam őket, sütőbe toltam és 20 percig sütöttem. Épp csak addig, míg egy kés hegye könnyedén a paprika húsába nem szaladt. Időközben a hús is szép pirosra sült és már tálaltam is!

Nektarinos galette házi vanília fagyival

Ezen a hétvégén egy szuper gyors, egyszerű és igazán nyárias desszertet, nektarinos galettet készítettem. Aki esetleg nem ismerné, ez egy tradicionális francia pite, amihez nincs szükség tortakarikára, pitetálra, mert a tészta adja a formát. Ha nem szabályosan kerek az sem baj, mert annál szebb, minél rusztikusabban néz ki. Készülhet bármilyen szezonális gyümölccsel. Önmagában is, tejszínhabbal is finom, de maga a tökély ha megkoronázzuk egy gombóc házi vanília fagyival. 

Hozzávalók 

A tésztához

250g liszt (80g sima, 170g tk. búza)

120g hideg vaj

50g porcukornak megfelelő édesítő, nálam negyedannyi ugyanannyi, őrölve

60g tejföl

1-2 evőkanál hideg víz

1 evőkanál citromlé

A töltelékhez

3-4 nektarin

10g étkezési keményítő

40g cukornak megfelelő édesítő, nálam negyedannyi ugyanannyi

1 tojás sárgája

szeletelt mandula

A fagylalthoz

500ml tejszín 3 tojás sárgája 50g nyírfacukor fél rúd vanília

Make Google view image button visible again: https://goo.gl/DYGbub

400ml habtejszín
100ml tej, lehetőleg 3,5% zsírtartalmú
3 tojás sárgája
50g cukornak megfelelő édesítő, nálam negyedannyi ugyanannyi
fél rúd vanília kikapart magjai

A liszteket a kockára vágott, hideg vajjal,  késes aprítóba tettem és elmorzsoltam (készíthetjük kézzel is, de akkor mindent mérjünk ki és dolgozzunk a lehető leggyorsabban). Tálba öntöttem, hozzáadtam, a tejfölt, citromlét, negyedannyit és gyors mozdulatokkal összegyúrtam. Ha szükséges adjunk hozzá kevés hideg vizet. A tésztát lisztezett nyújtótáblára tettem és egy lapos, egyenletes vastagságú, kb. 15cm átmérőjű korongot formáztam belőle. Egy lapos tányért liszttel meghintettem ráhelyeztem a tésztát és letakarva fél órára hűtőbe tettem.

A sütőt 180 fokra előmelegítettem. A nektarinokat megmostam, szárazra töröltem és cikkekre vágtam. A negyedannyit összekevertem a keményítővel, és összeforgattam a barackkal. A  tésztakorongot kb. 32cm átmérőjű körré nyújtottam. 4cm-es peremet hagyva körkörösen ráfektettem a gyümölcsöt. A tésztaperemet felhajtottam, megkentem tojással, megszórtam szeletelt mandulával. Sütőbe tettem és 45 perc alatt aranybarnára sütöttem. Langyosan is, hidegen is finom!

A fagylaltalapot előző nap készítettem el. Egy tapadásmentes lábasban egyneművé kevertem a tojássárgákat, a negyedannyit, a tejszínt, tejet és a vanília kikapart magjait. Lassú tűzön, habverővel folyamatosan keverve sűrűre főztem. Ez a forrás előtti pillanat, amikor az alap már fed, vékony réteget képez egy kanálon. Kihűtöttem, majd hűtőbe tettem. A legjobb ha pihen 6-8 órát, egy éjszakát. Másnap fagyigéppel kifagyasztottam, majd tálalásig mélyhűtőbe tettem. 

Ha nincs fagylaltgépünk, tegyük hidegre hűtött a masszát egy jól záródó dobozban mélyhűtőbe és óránként keverjük át, míg át nem fagy.