Epres piskótakocka

Recept a szomszédból, egy tipikus osztrák "Blechkuchen", azaz tepsis sütemény. Számomra az újdonságot az jelenti, hogy a piskótába tejszín kerül, amitől az rendkívül laza, könnyű lesz. Az eredeti receptben eperlekvár képez szigetelő réteget a tészta és a gyümölcsös zselé között, én azonban egy vékony vaníliakrémet főztem helyette. Bolti helyett, finom eperteából készítettem zselét, amivel icipicit nehezebb dolgozni, mert lassabban szilárdul meg, de garantáltan cukor és adalékmentes.

Hozzávalók 32x23cm sütőkerethez // 18,5x28cm sütőkerethez
A piskótához
3 tojás // 2 tojás
120g cukornak megfelelő édesítő // 80g cukornak megfelelő édesítő
180ml habtejszín, lé // 120ml habtejszín, lé
225g liszt (70g sima, 155g tk. búza) // 150g liszt (40g sima, 110g tk. búza)
7g sütőpor // 5g sütőpor

A krémhez
200ml habtejszín, lé // 300ml habtejszín
200ml zsíros tej // 300ml zsíros tej
4 tojás sárgája // 5 tojás sárgája
60g cukornak megfelelő édesítő // 80g cukornak megfelelő édesítő
25g tk. búzaliszt // 40g tk. búzaliszt
vaníliaőrlemény

A zseléhez
650ml víz // 350ml víz
2 epertea filter
20g étkezési zselatin // 12g étkezési zselatin
édesítő, citromlé ízlés szerint

800g friss eper // 500g friss eper

A sütőt 180 fokra melegítettem és előkészítettem egy sütőpapíros nagy tepsit sütőkerettel. Természetesen készíthetjük vékonyan vajazott, lisztezett tepsiben is. 

A tojásokat keverőtálba ütöttem és az édesítővel habosra kevertem. Hozzáadtam a tejszínt, majd több részletben beleszitáltam és forgattam a sütőporos lisztet. A kapszliba simítottam, sütőbe tettem és 18 perc alatt megsütöttem. Sütőfüggő, ellenőrizzük tűpróbával.

A krémhez a tejszínt és a tejet egy tapadásmentes lábasba tettem és elkezdtem melegíteni. A tojássárgákat az édesítővel, liszttel, vaníliával simára kevertem. Amikor a tejes tejszín már majdnem forrt, két merőkanálnyit hozzákevertem a tojásos alaphoz, ezzel kiegyenlítve a hőkülönbséget, elkerülendő, hogy a tojás kicsapódjon. Beleöntöttem az időközben felforrt tejes tejszínbe és folyamatosan keverve besűrítettem a krémet. Azonnal a piskótára öntöttem és egyenletesen elkentem.

A zseléhez a zselatint elkevertem 150ml hideg vízzel. 400ml vizet egy edényben felforraltam, és beletettem két epres filtert. Mikor a tea jó erős lett, kivettem a filtereket, hozzáadtam a beáztatott zselatint, édesítővel, citromlével ízesítettem és hűlni hagytam.

Az epret megmostam és papírtörlővel leterített tálcán alaposan megszárítottam. Félbe, a nagyobb szemeket negyedbe vágtam és a teljesen kihűlt krémre tettem. Míg a zselét alaposan lehűtöttem, addig hidegre tettem a süteményt. Mikor  a zselé olyan hideg lett, hogy szépen fedte az eperszemeket, akkor lezseléztem őket. Nekem az a zselézés tetszik, amikor a gyümölcsöket nem ellepi, hanem vékonyan bevonja a zselé. A süteményt visszatettem a hűtőbe és amikor a zselé megszilárdult óvatosan körbevágtam és forró vízbe mártott, szárazra törölt recés késsel szeleteltem.

A recept, amit átalakítottam a Living on Cookies blogon ide kattintva érhető el.

Vöröslencse bolognai

Az ünnepi húsos fogások után, ma kifejezetten jól esett egy zöldséges ragu, ami nem csak nevében, de ízeiben is tökéletes másolata a bolognai szósznak. Mindenféle tasakos alap helyett csupán néhány jól eltalált fűszerre van szükség és gyakorlatilag fél óra alatt egy pompás fogást tehetünk az asztalra!

Hozzávalók

150g vörös lencse

1 nagy fej vörös hagyma

1-2 gerezd fokhagyma, ízlés szerint

1 doboz darabolt paradicsom, paradicsomlében, 240g

1 közepes sárgarépa, 80g

1 darabka zeller, 25g

kevés olaj

só

frissen őrölt bors

oregano

kakukkfű 

A sárgarépát és a zellert meghámoztam, majd finom lyukú reszelőn lereszeltem. A lencsét alaposan lemostam, lecsepegtettem. A lencseféléket nem szükséges beáztatni, mert gyorsan megfőnek. 

A hagymát finomra vágtam és kevés olajon pirítani kezdtem. Mikor üveges lett belezúztam a fokhagymát és folyamatosan keverve tovább pirítottam. Vigyázzunk, mert a fokhagyma könnyen megég. Ráöntöttem a paradicsomot, belekevertem az előkészített zöldségeket, végül a lencsét. Sóztam, borsoztam és oreganoval, kakukkfűvel ízesítettem. Kevés vizet öntöttem hozzá és 20 perc alatt megfőztem. Míg a szósz elkészült, durum spagettit főztem hozzá. 

Régimódi mágnás diótorta

Pár napja régi, kézzel írt recepteket nézegettem és megtaláltam közöttük a nagymamám mágnás diós receptjét. Füzetből kitépett kockás papíron, girbegurba gyerekírással. Valamikor a 80-as évek elején másoltam le, hogy otthon is meglegyen a kedvenc sütemény leírása, amit az anyai nagymamám gyakran  készített. Ahogy olvastam a receptet, szinte éreztem a számban a citromos linzer, dió és baracklekvár fenomenális ízét. Visszarepített a gyerekkorba, abba a régi, teatűzhelyes kiskonyhába és azonnal tudtam, hogy ezt a süteményt meg kell ismertessem a saját gyermekemmel, mert a dédivel sajnos "elkerülték" egymást. 

A tészta mennyiségét, édességét és a formáját kicsit megváltoztattam. Természetesen készülhet tepsiben is, amihez az eredeti recept formai instrukciója szerint a süteményt rombusz alakúra kell szeletelni!

Hozzávalók, 25cm-es kivehető aljú tortaformához
A tésztához
300g liszt (90g sima, 210g tk. búza)
1 teáskanál sütőpor
150g  hideg vaj
100g cukornak megfelelő  édesítő, nálam negyedannyi ugyanannyi
1 tojás
1 kezeletlen citrom héja
fél citrom leve
1 mokkáskanál vaníliaőrlemény

A töltelékhez
200g darált dió
120g cukornak megfelelő édesítő, nálam nyírfacukor
4 tojás
savanykás lekvár ízlés szerint, nálam 120g házi baracklekvár

A szóráshoz
30g durvára vágott dió

Elkészítettem a tésztát. A vajat elmorzsoltam a lisztekkel, sütőporral. Leggyorsabb késes aprítóval. Hozzáadtam a tojást, negyedannyit, vaníliát, citromhéját és lét, majd egynemű tésztát gyúrtam. Ne gyúrjuk sokáig, hogy a kezünk melegétől ne kezdjen el olvadni a vaj. Fél órára hűtőbe tettem.

A sütőt 180 fokra előmelegíttetem. A megdermedt tészta kétharmadát lisztezett nyújtótáblán kinyújtottam és kibéleltem vele a formát, villával megszurkáltam. (Ha a formánk nem tapadásmentes, vékonyan vajazzuk, lisztezzük ki, egyébként nem szükséges.) A maradék tésztából ceruza vastagságú rudakat sodortam. Ezeket azért készítettem el előre, hogy a töltelékre gyorsan rá tudjam tenni és minél előbb sütőbe kerüljön.

A tojásokat kettéválasztottam. A nyírfacukor felével kihabosítottam tojások sárgáját, a másik felével pedig tejföl sűrű habbá vertem a fehérjét. Ügyeljünk rá, hogy ne legyen kemény, mert akkor az összeállításkor összetörhet a hab.  A sárgájába beleforgattam a diót, majd a fehérje habot.

Az előkészített tésztán egyenletesen elsimítottam a lekvárt, majd a diós masszát is. Rátettem a tésztarudakat körülbelül 2-2,5 cm távolságra, illetve a második sort kissé srégen. A végüket közben a tészta pereméhez igazítva levágtam. Megszórtam a durvára vágott dióval és egy óra alatt megsütöttem. Ha nagyon pirulna a teteje takarjuk le alufóliával. Ne ijedjünk meg, a gőz fel fogja nyomni a diótölteléket, ami ha kihűlt szépen visszasimul. 

Tipp: felmerülhet a kérdés, hogy miért használtam a töltelékhez nyírfacukrot. Azért, mert véleményem szerint jobb, a cukros verzióhoz hasonlító fehérjehabot lehet verni vele, mint negyedannyival. De aki szeretné, bátran cserélje le!

Spárgás quiche baconnel és új hagymával

Még a tavalyi szezonban készíttetem a spárgás quiche ezen a verzióját. A korábban pirított szalonnával csináltam, de nem volt itthon kolozsvári,  így baconbe csavartam a spárgasípokat. Megéri a fáradtságot, mert nem csak isteni, de szemet gyönyörködtető is.

Hozzávalók, 13x36cm szögletes, vagy 25cm-es kerek formához
A tésztához
200g liszt (60g sima, 140g tk. búza)
100g hideg vaj
1 tojás sárgája
1 csapott teáskanál só
1 evőkanál tejföl, ha szükséges

A töltelékhez
500g zöld spárga
citromlé
8-10 szelet bacon
1 szál újhagyma zölddel

200ml tejszín
3 tojás
só
frissen őrölt bors

100g mozzarella

Elkészítettem a tésztát. A vajat elmorzsoltam a lisztekkel, legpraktikusabb ezt késes aprítóval tenni. Keverőtábla tettem és a tészta többi komponensét hozzáadva összegyúrtam. Dolgozzunk gyorsan, hogy a kezünk melegét a tészta ne vegye át. Lefedve hűtőbe tettem és fél órát pihentettem.

Míg a tészta pihent, előkészítettem a spárgát. A zsenge spárgasípok végéről letörtem a fás részt. Forrásban lévő sós, citromos vízbe dobtam és 3 percig blansíroztam. A forró vízből azonnal jéghideg vízbe dobtam, papírtörlőre tettem és leitattam róla vizet. Akkorára vágtam, hogy keresztben elférjenek a formában, majd a hegyes részt szalonnába csavartam. A leeső végeket se dobjuk el! Felkarikáztam az újhagymát.

A sütőt 180 fokra előmelegítettem, majd a tésztát lisztezett nyújtótáblán kinyújtottam és kibéleltem vele a formát. Villával megszurkáltam. Sütőpapírt terítettem bele, ráöntöttem a vakon sütéshez* használt rizsemet és 15 percig sütöttem.

A tojásokat keverőtálba ütöttem, és a tejszínnel, sóval, borssal simára kevertem. Sózáskor vegyük figyelembe, hogy a szalonna milyen sós.
Az elősütött tésztára tettem spárgák végeit, rá szalonnába csavartakat, megszórtam az új hagymával, ráöntöttem a tejszínes keveréket, végül rámorzsoltam a mozzarellát.
Sütőbe tettem és 35 perc alatt megsütöttem.

*Mivel mindig megkérdezi valaki... A vakon sütés nem egy felesleges hókuszpókusz, nem is bekötött szemmel ügyeskedés, hanem omlós tészták elősütése, amihez sütőpapír és valamilyen nehezék szükségeltetik. Lehet ez rizs, bab, meggymag, bármi ami kéznél van.

A formába igazított, megszurkált tésztára sütőpapírt teszünk, egyenletesen elterítjük rajta a súlyt, és a receptben megadottak szerint sütjük. Ha elkészült, a magok a sütőpapírral könnyedén kiemelhetők. Ezt a "tölteléket" el lehet tenni és többször használni.

És hogy erre az egészre miért van szükség? Az elősütéssel megakadályozhatjuk, hogy a  tészta nyers "szalonnás" legyen, a tölteléktől elázzon. Megszurkálni, súlyt helyezni rá pedig azért hasznos, hogy ne púposodjon fel.

A 2018-as kerek verzió