Nagymamámtól örököltem ezeket a sosem használt diócska formákat. Különös érzés volt a megsárgult, 80-as évekbeli csomagolásból kiszedni őket és arra gondolni, biztosan örülne neki, ha tudná, hogy én birtokba vettem őket és szeretné a formákkal készült süteményt.
Hozzávalók, körülbelül 45 diócskához
Linzerhez:
300g liszt (90g sima liszt, 210g tk. búza)
120g darált dió
120g hideg vaj
1 tojás sárgája
80g nyírfaporcukor
fél kezeletlen citrom héja
Krémhez
100ml tej (vagy fele tejszín-víz)
1 tojás sárgája
20g tk. búzaliszt
120g dió
120g vaj
100g nyírfaporcukor
rum vagy rumaroma, ízlés szerint
Egy nagyobb tálba mértem a lisztet. A vajat mokkacukor nagyságú
kockákra vágtam, majd elmorzsoltam a liszttel. Hozzáadtam a darált diót,
nyírfacukrot, citromhéjat, tojást és gyors
mozdulatokkal egynemű tésztát gyúrtam. Gyúrás után a tésztát lisztezett
felületen átgömbölyítettem, majd fóliába csavarva egy órára hűtőbe tettem. (Linzer kisokos ide kattintva olvasható ) Míg a tészta pihent, előkészítettem a formákat, vékonyan vajaztam, liszteztem.
A sütőt 180 fokra előmelegítettem, majd a tésztát enyhén lisztezett nyújtótáblán 3 mm vastagra
nyújtottam. A forma méretéhez illő, 4cm-es kiszúróval korongokat szúrtam, majd az oldalukból sarló alakban levágtam, úgy hogy a diócskákat szépen kitöltsék.
Sütőbe tettem és aranybarnára sütöttem őket. Addig ismételem, míg a tészta el nem fogyott. A következő adagokhoz már nem kell a formákat újravajazni.
Közben krémhez a lisztet egy kis vizes tejszínnel, tojássárgával csomómentesre kevertem és a forrásban lévő tejszínes vízhez adtam, besűrítettem. Robotgéppel kihűlésig kevertem, majd hozzáadtam a lágy vajat, nyírfaporcukrot és habosra kevertem. Végül beletettem a diót, rummal ízesítettem. 7-es sima csővel ellátott nyomózsákba tettem és összetöltöttem a diócskákat. Zárt dobozban sokáig eltartható.