Londoni diós

Ez a dióhabos egy igazi nagymamás süti, ami méltán népszerű, mert nemcsak finom, de kevés hozzávalóból, gyorsan összerakható. Én egy kicsit spórolósan készítem, az eredeti 5 tojásos verzió helyett 3 friss tojást használok. 3 sárgája került a tésztába, 3 fehérje a dióhabba, amit a más sütikből eltett, mélyhűtőben gyűjtött 3 extra fehérjével szoktam kiegészíteni. Ha nincs maradék, lefagyasztott fehérje kéznél, akkor 5 L-es méretű tojással is elkészíthető a süti. 

Hozzávalók, 20x28 cm-es tepsihez/sütőkerethez

A tésztához

200g liszt (60g sima, 140g tk. búza)

5g sütőpor

120g hideg vaj

80g porcukornak megfelelő édesítő

3 tojás sárgája

fél kezeletlen citrom héja

ha tepsiben sütjük kevés vaj és liszt 

 

A töltelékhez

200g darált dió

6 tojásfehérje

100g cukornak megfelelő édesítő

1 mokkáskanál étkezési keményítő, elhagyható 

 

100-120g savanykás lekvár, nálam barack

 

A vajat a sütőporos lisztekkel elmorzsoltam, leggyorsabb késes aprítóval. Hozzáadtam a por állagú édesítőt, citromhéjat, tojások sárgáját és összegyúrtam. Ha szükséges, adjunk hozzá kevés tejfölt. Hasáb alakra formáztam és lefedve hűtőbe tettem és egy órát pihentettem.

A sütőt 180 fokra melegítettem. A tésztát lisztezett nyújtótáblán 20x28cm-es téglalappá nyújtottam és papíros sütőlemezre állított sütőkeretbe helyeztem. Ha tepsiben sütjük, az edényt vékonyan vajazzuk, lisztezzük ki mielőtt a tészta belekerül. A tésztát villával sűrűn megszurkáltam és 10 percig elősütöttem.

Míg a tészta sült, a tojásfehérjét az édesítővel kemény habbá vertem. Mikor a hab elkészült, hozzáadtam a keményítőt és beleforgattam a diót.

Az elősütött tésztán egyenletesen elkentem a lekvárt, majd rásimítottam a dióhabot. 30 perc alatt megsütöttem. A sütési idő irányadó, sütőfüggő. 

 

Ha tetszett a recept, örülök ha megosztod! Kövesd az Áfonya mámora Facebook oldalt, hogy ne maradj le a szezonális ötletekről! Várlak az Instagramon is!

 

 

Farsangi fánk

Régi tervem volt, hogy a már meglévő berliner, csöröge és túrófánk receptek mellé készítek egy hagyományos, farsangi szalagost is. Ezekbe most habzsákkal lekvárt töltöttem, de süthetjük "lekvártartó" mélyedéssel is. 

Hozzávalók, 15-18 darabhoz

500g liszt (150g sima, 350g tk. búza)
30g friss élesztő
280-300ml tej
4 tojás sárgája
50g cukornak megfelelő édesítő, nálam negyedannyi ugyanannyi
50g puha vaj
1 kezeletlen citrom héja
csipet só
40ml rum (aroma felesleges helyette, mert a rum (pálinka, vodka) az alkoholtartalma miatt praktikus a fánkba, nem az ízére van szükség! Az alkohol miatt szív magába kevesebb olajat sülés közben.)
olaj a sütéshez

házi baracklekvár a töltéshez

A fánksütés előtt pár órával kimértem a liszteket és a tojással, vajjal együtt a konyhapultra tettem, hogy szobahőmérsékletűek legyenek. Ha nem hűvös kamrában tároljuk ezeket, akkor erre a lépésre nincs szükség, de a vaj mindenképpen legyen lágy.

A tejet meglangyosítottam feloldottam benne az élesztőt, beletettem a tojások sárgáját, édesítőt, sót, rumot, citromhéjat és gyúrni kezdtem. Mikor a tészta kezdett összeállni hozzáadtam a vajat is és selymes, kézhez nem ragadó tésztát gyúrtam. Lefedve 1 órát pihentettem.

A megkelt tésztát enyhén lisztezett nyújtótáblára borítottam, körülbelül ujjnyi vastagra nyújtottam és kiszúrtam a fánkokat. Egymás mellé sorakoztattam őket. A leeső tésztaszéleket összegyúrtam és pár perc várakozás után ugyanígy nyújtottam és szúrtam. Amikor az összes elkészült, konyharuhával letakarva 20 percig kelesztettem. 

 

Egy nagyobb lábasban olajat melegítettem, (körülbelül 160 fokra)  és a fánkokat megsütöttem úgy, hogy az olajba helyezéskor az alsó felük került fölülre. Míg ez a felük sült lefedtem, majd a fordítás után fedő nélkül sütöttem. A kész fánkokat rácsra tettem lecsepegni. Amikor kicsit hűltek egy 4mm-es, sima csővel ellátott habzsákba baracklekvárt tettem és oldalról a fánkba szúrva betöltöttem őket. 

 

Tipp: sütés előtt benyomhatjuk a fánkok közepét, a mélyített oldal kerüljön az olajba! 

Rumra, esetleg pálinkára azért van szükség, mert így kevésbé szívja magába a fánk az olajat! 

A tojásfehérje későbbi felhasználásig lefagyasztható. Sok tojásfehérjét igénylő receptek ide kattintva elérhetők.

Ha tetszett a recept, örülök ha megosztod! Kövesd az Áfonya mámora Facebook oldalt, hogy ne maradj le a szezonális ötletekről! Várlak az Instagramon is!

 

 

 

Grízes krémes

Gyerekkorom legkedvesebb süteménye volt a töltött mézes, amit talán sokan grízes vagy mézes krémes néven ismernek. Édesanyám istenien készíti, de több mint egy évtizede - mióta az inzulinrezisztenciáról tudok -, nem ettem. Tudom, sokan mézes sütemény fűszerrel pótolják a mézet, de engem nem nyűgözött le ez az ötlet. Viszont! Pár hete sütöttem egy barna vajas teasüteményt, ami isteni karamellás ízű. Azóta motoszkált bennem a gondolat, hogy lecserélhető lenne-e a töltött mézesben a méz erre a megpirított vajra? Örömmel tudatom, hogy bizony le! Az eredmény nagyon-nagyon finom!

Nálunk nem volt szokás csokimázat tenni erre a sütire, nekem így, nélküle kerek.  

 

Hozzávalók

A tésztához

450g liszt (120g sima, 330g tk. búza)

1 mokkáskanál szódabikarbóna

150g vaj

2 tojás 

120g cukornak megfelelő édesítő

1-2 evőkanál tejföl

kevés olaj és liszt a tepsi előkészítéséhez

 

A töltelékhez

150g tk. tönkölydara

400ml habtejszín, 30%-os

400ml víz

200g puha vaj

160g cukornak megfelelő édesítő, por alakú

1 teáskanál vaníliaőrlemény

180g cukormentes baracklekvár

 

 

Először megfőztem a töltelékhez a tejbegrízt. Egy tapadásmentes lábasba mértem a grízt, simára kevertem a vizes tejszínnel, vaníliával, majd folyamatosan keverve sűrűre főztem. Közvetlenül a  tetejére folpack fóliát tettem, így elkerülhető, hogy a krém "bebőrösödjön" és összeállításkor csomós legyen. Hűvös helyre tettem hűlni.

 

Elkészítettem a barna vajat. A vajat kockákra vágtam, egy tapadásmentes, fehér bevonatú lábosba tettem és közepes hőmérsékleten, folyamatosan kevergetve melegíteni kezdtem.  Előbb habos lett, majd  a benne lévő tejfehérje apró barna pöttyökké karamellizálódott. Ekkor a tűzről levettem és azonnal átöntöttem egy nagyobb, fém tálba. Ezzel megakadályoztam, hogy a forró lábasban tovább süljön, esetleg megégjen. (Ha nincs világos bevonatú edényünk, készítsünk a tűzhely mellé egy fehér tányért és kanalat, próbálgatni, hogy megfelelő-e a vaj színe.) 

A sütőt 180 fokra előmelegítettem és egy tepsi hátulját vékonyan olajoztam liszteztem. Azért jobb a tepsi hátulján készíteni, mert arról könnyebb lesz a megsült lapot lecsúsztatni. 

Mikor a vaj kicsit kihűlt hozzáadtam az édesítőt, tojásokat és habverővel simára kevertem. Beleöntöttem a szódabikarbónával elvegyített liszteket, és annyi tejfölt, hogy jól nyújtható, de nem túl lágy tésztát kapjak. A tésztát négy egyenlő részre osztottam. Enyhén lisztezett nyújtótáblán körülbelül 22x34cm-es lappá nyújtottam és a nyújtófára csavarva áthelyeztem a tepsire. Sütőbe tettem és 12 perc alatt megsütöttem (irányadó sütési idő, sütőfüggő). A kész lapot egy tálcára csúsztattam. Ugyanígy kinyújtottam és megsütöttem a többi tésztát is. A kész lapok egymásra csúsztathatók.

 

 

A lágy vajat kihabosítottam az édesítővel, majd több részletben hozzáadtam a kihűlt gríz alapot. Kiválogattam a lapokat. A két legszebb lett a talp és a tető. 

Az első lapon egyenletesen elkentem a krém felét, rátettem a második lapot, erre került a baracklekvár, majd a következő lap, a krém másik fele, majd a negyedik lap alsó felével felfelé. Az összetöltött krémest 4 órán át szobahőmérsékleten hagytam, hogy a lapok megpuhuljanak. Ezután tettem hűtőbe.

 

Ha tetszett a recept, örülök ha megosztod! Kövesd az Áfonya mámora Facebook oldalt, hogy ne maradj le a szezonális ötletekről! Várlak az Instagramon is!

Máglyarakás

Talán vannak akik emlékeznek szeptemberi megállapodásomra a kislányommal, hogy minden héten sütök neki kalácsot, de reggeli nélkül nem mehet iskolába. Szerencsére a reggelire vonatkozó egyezséget sikerült betartani, ám a kalácsmánia hol lecsengett, hol felerősödött. Egy ilyen megunós fázisban tettem el pár szeletre való, mézeskalács fűszerrel ízesített kalácsot a mélyhűtőbe, hogy egyszer biztos jó lesz előkapni... Aztán a húgom említette tegnap, hogy máglyarakást süt. Kapóra jött az ötlet, mert kornyadozott pár alma a spájzomban, és mindig akad a fagyasztóban pár extra tojásfehérje is. 

Hozzávalók, 28x23cm-es hőálló tálhoz, tepsihez

250g kalács

250ml 30%-os habtejszín

250ml víz

3 nagy tojás

30g olvasztott vaj

80g cukornak megfelelő édesítő, nálam negyedannyi ugyanannyi

kevés vaj és liszt a forma előkészítéséhez

600g alma

30g vaj

60g cukrozatlan sárgabaracklekvár

6 tojás fehérje

80g cukornak megfelelő édesítő, nálam nyírfacukor

15g étkezési keményítő

A tepsit vékonyan kivajaztam, liszteztem, a sütőt 180 fokra előmelegítettem. A kalácsot felszeleteltem és két sorban, szorosan a tepsibe raktam. A tojások sárgáját egy nagyobb tálba tettem, alaposan összekevertem a negyedannyival, majd a meglangyosított vizes tejszínnel és olvasztott vajjal. Ráöntöttem a kalácsra és félretettem.

Az almákat meghámoztam, negyedeltem, magházukat eltávolítottam és vékony szeletekre vágtam. A vajat egy serpenyőben megolvasztottam, és az almát félpuhára pároltam. Ügyeljünk rá, hogy ne főjön meg! Hozzákevertem a lekvár felét, majd elsimítottam a kalácson, ami időközben szépen beitta a tejszínes keveréket. Sütőbe tettem és körülbelül 30 perc alatt megsütöttem. Ez az idő irányadó, nézzük meg a közepét, hogy megsült-e. 

 

A tojásfehérjéket a nyírfacukorral habbá vertem. A hab ne legyen kőkemény, hogy ne törjön össze, ha a sütire tesszük. Felmerülhet a kérdés, hogy miért használtam a habhoz nyírfacukrot és étkezési keményítőt. Nos, mindkettő egy célt szolgál, hogy jó tartású, szép habot kapjunk. Természetesen készülhet más, általunk preferált édesítővel is.

A maradék lekvárt elsimítottam az almatölteléken, majd kanállal ráhalmoztam a tojáshabot. Visszatettem a sütőbe és aranybarnára sütöttem, bő 15 perc alatt.

Tipp: készíthetjük tk. kifliből, gubarúdból, de a legfinomabb kalácsból (a jobb oldali címkefelhőben ezekre a címszavakra keresve több recept is elérhető). A mézeskalács ízesítés miatt nem tettem vaníliaőrleményt az öntetbe, de ha a fentiek valamelyikéből készítjük, érdemes beletenni.

Ha nincs cukormentes lekvárunk, akkor kevés vízzel főzzünk sűrűre friss, vagy mirelit epret, áfonyát vagy erdei gyümölcs mixet. Bármilyen savanykás íz jól illik hozzá.

Régimódi mágnás diótorta

Pár napja régi, kézzel írt recepteket nézegettem és megtaláltam közöttük a nagymamám mágnás diós receptjét. Füzetből kitépett kockás papíron, girbegurba gyerekírással. Valamikor a 80-as évek elején másoltam le, hogy otthon is meglegyen a kedvenc sütemény leírása, amit az anyai nagymamám gyakran  készített. Ahogy olvastam a receptet, szinte éreztem a számban a citromos linzer, dió és baracklekvár fenomenális ízét. Visszarepített a gyerekkorba, abba a régi, teatűzhelyes kiskonyhába és azonnal tudtam, hogy ezt a süteményt meg kell ismertessem a saját gyermekemmel, mert a dédivel sajnos "elkerülték" egymást. 

A tészta mennyiségét, édességét és a formáját kicsit megváltoztattam. Természetesen készülhet tepsiben is, amihez az eredeti recept formai instrukciója szerint a süteményt rombusz alakúra kell szeletelni!

Hozzávalók, 25cm-es kivehető aljú tortaformához
A tésztához
300g liszt (90g sima, 210g tk. búza)
1 teáskanál sütőpor
150g  hideg vaj
100g cukornak megfelelő  édesítő, nálam negyedannyi ugyanannyi
1 tojás
1 kezeletlen citrom héja
fél citrom leve
1 mokkáskanál vaníliaőrlemény

A töltelékhez
200g darált dió
120g cukornak megfelelő édesítő, nálam nyírfacukor
4 tojás
savanykás lekvár ízlés szerint, nálam 120g házi baracklekvár

A szóráshoz
30g durvára vágott dió

Elkészítettem a tésztát. A vajat elmorzsoltam a lisztekkel, sütőporral. Leggyorsabb késes aprítóval. Hozzáadtam a tojást, negyedannyit, vaníliát, citromhéját és lét, majd egynemű tésztát gyúrtam. Ne gyúrjuk sokáig, hogy a kezünk melegétől ne kezdjen el olvadni a vaj. Fél órára hűtőbe tettem.

A sütőt 180 fokra előmelegíttetem. A megdermedt tészta kétharmadát lisztezett nyújtótáblán kinyújtottam és kibéleltem vele a formát, villával megszurkáltam. (Ha a formánk nem tapadásmentes, vékonyan vajazzuk, lisztezzük ki, egyébként nem szükséges.) A maradék tésztából ceruza vastagságú rudakat sodortam. Ezeket azért készítettem el előre, hogy a töltelékre gyorsan rá tudjam tenni és minél előbb sütőbe kerüljön.

A tojásokat kettéválasztottam. A nyírfacukor felével kihabosítottam tojások sárgáját, a másik felével pedig tejföl sűrű habbá vertem a fehérjét. Ügyeljünk rá, hogy ne legyen kemény, mert akkor az összeállításkor összetörhet a hab.  A sárgájába beleforgattam a diót, majd a fehérje habot.

Az előkészített tésztán egyenletesen elsimítottam a lekvárt, majd a diós masszát is. Rátettem a tésztarudakat körülbelül 2-2,5 cm távolságra, illetve a második sort kissé srégen. A végüket közben a tészta pereméhez igazítva levágtam. Megszórtam a durvára vágott dióval és egy óra alatt megsütöttem. Ha nagyon pirulna a teteje takarjuk le alufóliával. Ne ijedjünk meg, a gőz fel fogja nyomni a diótölteléket, ami ha kihűlt szépen visszasimul. 

Tipp: felmerülhet a kérdés, hogy miért használtam a töltelékhez nyírfacukrot. Azért, mert véleményem szerint jobb, a cukros verzióhoz hasonlító fehérjehabot lehet verni vele, mint negyedannyival. De aki szeretné, bátran cserélje le!

Morzsás mákos kalács birsalmával

A savanyú káposzta után következzenek az ősz újabb remek ajándékai: a mák és birs! Kelt tésztába foglalva, fahéjas morzsával megszórva. Ez utóbbit természetesen akár mellőzhetjük is, de a fahéjat semmiképp ne hagyjuk ki, hisz nagyon jól passzol a mákhoz!

Hozzávalók
A tésztához
250g liszt (75g sima, 175g tk. búza)
10g friss élesztő
120ml tej vagy vizes tejszín
1 tojás
40g puha vaj
30g cukornak megfelelő negyedannyi ugyanannyi
negyed kezeletlen citrom héja
csipet só

A töltelékhez
150g darált mák
80ml tej vagy vizes tejszín
60g cukornak megfelelő negyedannyi ugyannyi, édes szájúak tehetnek többet
30g savanykás lekvár, nálam barack
negyed kezeletlen citrom héja

100g birsalma
30 g vaj

A morzsához
60g tk. búzaliszt
30g nyírfacukor
30g olvasztott, visszahűtött vaj
fahéj, ízlés szerint

Először a tölteléket készítettem el. A meghámozott, apró kockákra vágott birsalmát kevés vajon félpuhára pároltam. A máktöltelékhez felforraltam az édesítős  tejet. Ráöntöttem a mákra, beleforgattam a citromot és a lekvárt. A megadott folyadék és lekvár mennyisége irányadó, cél, hogy lágy, jól kenhető, de semmiképpen ne folyós legyen a töltelék! Mind az almát, mint a mákot hűvös helyre tettem.

A morzsához összekevertem a lisztet, nyírfacukrot, fahéjat és az olvasztott vajat. Nem szabad összegyúrni, maradjon morzsás állagú! Hűtőbe tettem. 

Míg a töltelék hűlt, a tészta hozzávalóiból lágyabb, jól nyújtható tésztát gyúrtam és lefedve 45 percig kelesztettem. A megkelt tésztát lisztezett nyújtótáblára tettem és 30x40cm-es téglalappá nyújtottam. Egyenletesen elkentem rajta a tölteléket, és rászórtam a birskockákat. A hosszabbik oldalától felcsavartam, majd egy éles késsel és határozott mozdulattal hosszában félbevágtam. Az így kapott két hosszú tésztadarabot összefontam, a végeiket pedig óvatosan összenyomva aláhajtottam.

Papíros tepsire tettem és 45 percig kelesztettem. Időközben a sütőt 180 fokra előmelegítettem. A megkelt kalácsot kevés vízzel körbefújtam és rászórtam a morzsát úgy, hogy az oldalára jusson. Sütőbe tettem és 45 perc alatt megsütöttem. A sütési idő második felében, ha szükséges, tegyünk rá alufóliát. Rácsra tettem kihűlni.

Tipp: birs helyett készíthetjük almával. Akinek az étrendjébe belefér, használhat felfőzött  mazsolát,  vörös áfonyát, finomra vágott aszalt szilvát. 

A mákos, morzsás kalács ötletével a Zimtkeks und Apfeltarte blogon találkoztam. 

Rumos diós csiga

Akik régóta követik a blogomat, bizonyára észrevették, hogy nagy szerelmese vagyok a csigavonalaknak. Így semmi meglepő nincs a tegnapi uzsonnában, hacsak nem az isteni rumos diótöltelék, némi savanykás baracklekvárral megbolondítva.

Hozzávalók
Tésztához
350g liszt (100g sima, 250g tk. búza)
12g friss élesztő
150ml folyadék (100ml tejszín, 50ml víz)
1 tojás
60g cukornak megfelelő édesítő, nálam negyedannyi ugyanannyi
65g olvasztott, visszahűtött vaj
fél kezeletlen citrom héja

Töltelékhez
180g dió
60g cukornak megfelelő édesítő, nálam negyedannyi ugyanannyi
2 tojás fehérje*
rum (esetleg rumaroma), ízlés szerint, nálam 3 evőkanál rum
120-150g baracklekvár

A tészta hozzávalóit - a vaj kivételével -, dagasztóüstbe mértem és összegyúrtam. Végül hozzáadtam az olvasztott vajat és tovább dagasztottam. Amikor a tészta selymes, jól kidolgozott lett, kelesztőtálba tettem, lefedtem és bő 40 percig kelesztettem.

Míg pihent, a diót késes aprítóval összevágtam, ügyeljünk rá, hogy ne zúzzuk nagyon szét, inkább legyen kicsit darabos. Természetesen használhatunk hagyományos darálót is. Amikor a tészta megkelt, a tojásfehérjéket a negyedannyival tejföl sűrűségű habbá vertem, beleforgattam a diót és a rumot. 

A tésztát lisztezett nyújtótáblára tettem és 3mm vékonyra nyújtottam. Először a baracklekvárral, majd a diótöltelékkel kentem meg, és felcsavartam. Ujjnyi szeletekre vágtam. A töltelékes tészta lágy, ne ijedjünk meg tőle, óvatosan sodorjunk egyet a csigákon, hogy visszanyerjék kerek formájukat.   Papíros sütőlemezre raktam úgy, hogy elég terük legyen kelni, sülni. Picit lenyomtam őket, hogy a közepük ne emelkedjen fel.

Fél óráig kelesztettem, majd a közben 180 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt aranybarnára sütöttem. A kész csigákat rácsra tettem kihűlni.

* Más süteményekből kimaradt, lefagyasztott tojásfehérjét használtam.

Katóka

Mindenki ismeri Katókát, Katit, Katicát. A háromlapos süteményt, amiből az egyik összetörve, rummal, kakaóval, lekvárral kerül lapok közé, tojáshabbal a tetején. Nos, ő sem kerülhette el a sorsát, megreformáltam kicsit. Kezdve azzal, hogy a tésztát nem három egyenlő részre osztottam, hanem a töltelékbe több került. A lap egy részét nem morzsoltam össze, hanem apró kockákra vágtam, így szebb lett a sütemény vágásfelülete. A tojáshabot csokira cseréltem és szelet helyett apró, falatnyi kockákra vágtam. Ezekkel a módosításokkal jól illik a karácsonyi aprósütemények sorába.

Hozzávalók

A tésztához

500g liszt (150g sima, 350g tk. búza)

15g sütőpor

150g sertészsír, szobahőmérsékletű

2 tojás sárgája, szobahőmérsékletű

100g nyírfaporcukor, vagy általunk preferált édesítő

180-200g tejföl 

kevés zsír és liszt a tepsi előkészítéséhez

A töltelékhez

200ml tej

120g baracklekvár

25g keserű kakaópor

120g puha vaj

120g nyírfaporcukor

rum, vagy rumaroma, ízlés szerint

Az áthúzáshoz

100g keserű csokoládé

1 evőkanál étolaj

A sütőt 180 fokra előmelegítettem. Egy nagyobb tepsi hátulját vékonyan zsíroztam, liszteztem. A tésztához a puha zsírt a nyírfaporcukorral és a tojások sárgájával habosra kevertem. Hozzáadtam a lisztet és annyi tejfölt, hogy jól nyújtható tésztát kapjak. A tésztám összsúlya 1080g lett. Ezt két 300 és egy 480g-os darabra osztottam. Ez utóbbi lesz a középső lap, a töltelék. 

Az első 300g-os darabot lisztezett nyújtótáblán 24x35cm-es lappá nyújtottam és körülbelül 15 perc alatt megsütöttem. Mikor picit hűlt, tálcára csúsztattam és ugyanígy megsütöttem a másik ekkora lapot is. A harmadik tésztát olyan nagyra nyújtottam ahogy a tepsi engedte. A lapok között nem kell a tepsit sem elmosni, sem újrakenni, van rajta elég zsiradék, hogy a többi lapot is meg lehessen sütni. Elég megvárni, hogy picit kihűljön és már süthető is a  következő lap. 

Amikor az utolsó, legnagyobb lap is kihűlt a harmadát 1x1cm-es kockára vágtam. A másik felét pedig összemorzsoltam. Kézzel is gyorsan megy, de használhatunk késes aprítót. A tésztamorzsát és kockákat egy nagyobb keverőtálba tettem és a meglangyosított tejjel lelocsoltam. Hozzákevertem a lekvárt.

A vajat a nyírfaporcukorral kihabosítottam, és hozzáadtam a kakaóport. Ezt a keveréket beletettem a morzsás részbe, majd rummal ízesítettem és egyenletesen a két lap közé töltöttem. Két órát a konyhapulton hagytam, hogy a lapok könnyebben felvehessék a töltelékből a nedvességet, megpuhuljanak, majd hűtőbe tettem.

Másnap az összetördelt csokoládét vízgőz felett megolvasztottam, az olajjal simára kevertem és áthúztam vele a süteményt. Mikor dermedni kezdett fésűs habkártyával elhúztam a csokoládét, hogy hullámvonalas legyen. Hűtőszekrénybe tettem és forróvízbe mártott, szárazra törölt, recés késsel falatnyi kockákra vágtam.

Forrás: Süteményeskönyv, 800 recept Péter Jánosné gyűjtésében, 

            Esély Kiadó és Kereskedelmi Kft. 1993

Villámgyors mákos kifli

Tegnap délután ért a felismerés, hogy bizony már megint nincs uzsonnám... Először arra gondoltam, süthetnék talán gyors csokis, mogyorós kiflit, de eztán eszembe jutott a napokban beszerzett friss mák! És innen már nem volt vissza út! 

Hozzávalók, 16 kiflihez
300g liszt (90g sima, 210g tk. búza)
80ml tejszín
80ml víz
1 L-es tojás
30g cukornak megfelelő édesítő
15g élesztő
30g vaj
negyed kezeletlen citrom héja

A töltelékhez
180g őrölt mák
40ml tejszín
40ml víz
80g cukornak megfelelő 1:4 cukorhelyettesítő
50g savanykás lekvár, nálam házi barack
negyed kezeletlen citrom héja

A mákot elkevertem a citromhéjjal, a vizes tejszínt a negyedannyival felforraltam és ráöntöttem a mákra. Beletettem a lekvárt, majd alaposan összekevertem. A megadott folyadékmennyiség irányadó, a cél az, hogy máktöltelék jól kenhető legyen, de ne folyjon. 

Míg a töltelék hűlt, elkészítettem a tésztát. A hozzávalóit a kenyérsütőgép üstjébe mértem úgy, hogy a felvert tojásból egy evőkanálnyit  félretettem a lekenéshez. Lágyabb, jól nyújtható tésztát gyúrtam és kelesztőtálba tettem.

A tésztát 20 perc pihentetés után elfeleztem és 40cm átmérőjű körre nyújtottam. Rákentem a máktölteléket, majd a másik tésztadarabot is kinyújtottam és befedtem vele. Pizzavágóval 16 cikkre vágtam, a háromszögekből kiflit hajtottam úgy, hogy a bal kezemmel tekertem, közben a tészta hegyét finoman húztam. Papíros sütőlemezre sorakoztattam a kifliket, közöttük elég teret hagyva, hogy ne süljenek össze. 

Mikor mind a 16 darab elkészült, lekentem  a félretett felvert tojással és hideg sütőbe tettem. A sütőt 200 fokra állítottam és aranybarnára sütöttem a kifliket. Az én sütőmmel ehhez körülbelül 30 perce volt szükség. A kész süteményeket rácsra tettem kihűlni. 

A fent említett mogyorós csokis kifli receptje ide kattintva érhető el.

Légy korrekt, hivatkozz te is! A recept amit átdolgoztam a Limara péksége blogon található.

 

Sacher torta

Születésnapot ünnepeltünk ma. Szolidan, hármasban, a délutáni kávé mellett, egy-egy szelet Sacherral, bécsiesen, lazára vert tejszínhabbal. 

A fotókhoz szereplő horgolt hortenziák Édesanyám kezét dicsérik.

Hozzávalók, 23cm-es tortaformához
A felverthez
7 tojás, L-es méret
140g liszt (40g sima, 50g zabpehely, 50g tk. búza)
140g puha vaj
70g nyírfaporcukor
70g nyírfacukor
120g keserű csokoládé

Töltelék
300g sárgabaracklekvár

Bevonáshoz
150g keserű csokoládé
2 evőkanál étolaj

Díszítéshez
30g fehér csokoládé

Tejszínhab a tálaláshoz

A sütőt 180 fokra előmelegítettem, a tortakarika alját sütőpapírba csomagoltam. Természetesen készíthetjük csatos formában is, de akkor vágjunk az aljába papírt. 

A csokoládét fém tálkába törtem és vízgőz felett megolvasztottam. Ügyeljünk rá, hogy a csoki ne legyen forró.  A magam részéről nem vagyok híve a csoki mikrós olvasztásának, mert könnyen megéghet.

A vajat a nyírfaporcukorral habosra kevertem, egyesével hozzáadtam a tojássárgákat. A fehérjét a nyírfacukorral habbá vertem. Az aranyszabály itt is él, ne verjük a habot keményre, hisz akkor az összeállítás során összetörhet, és elveszítjük a légbuborékokat, amelyek a felvertünk vázát képezik. A vajas részt egyneműre kevertem a felolvasztott csokoládéval, beleforgattam a fehérjét, végül a lisztet. Belesimítottam a karikába és 45 perc alatt megsütöttem. Tűpróbával ellenőrizhető, hogy megsült-e a massza, de inkább legyen szaftos, mint száraz. 

Amikor a teljesen kihűlt, körbevágtam és kivettem a karikából. 3 részre vágtam és lekvárral összetöltöttem. A lekvárt úgy kell beosztani, hogy a torta külsejét is be kell vele vékonyan vonni.

Az összeállított tortát hűtőszekrénybe tettem és alaposan lehűtöttem. A bevonáshoz szükséges csokoládét megolvasztottam, az olajjal alaposan elkevertem. A tortát rácsra tettem, áthúztam és visszatettem a hűtőbe. Mikor a csoki megdermedt, tortatálra tettem, majd a felolvasztott fehér csokoládéval huszárzsinór mintákkal díszítettem.

Boldog Karácsonyt!

A Karácsony elmaradhatatlan kelléke az aprósütemény. Ezzel a linzerrel szeretnék minden kedves olvasómnak szeretetteljes, meghitt pillanatokban gazdag ünnepet kívánni!

Hozzávalók

450g liszt (150 g őrölt zabpehely, 150 g teljes búza, 75g durum, 75g fehér búza)

300g hideg vaj

80g darált nyírfacukor

20g házi vaníliás nyírfacukor

1 tojás

1 kezeletlen citrom héja

 

a töltéshez savanykás gyümölcslekvár

(ízlés szerint porcukor a szóráshoz)

Egy nagyobb tálba mértem a liszteket. A vajat mokkacukor nagyságú kockákra vágtam, majd elmorzsoltam a lisztekkel. Hozzáadtam a nyírfacukrot, vaníliás cukrot, citromhéjat, tojást és gyors mozdulatokkal egynemű tésztát gyúrtam. Gyúrás után a tésztát lisztezett felületen átgömbölyítettem, majd fóliába csavarva hűtőbe tettem. Egy óra pihentetés után, enyhén lisztezett nyújtótáblán 2-3 mm vastagra nyújtottam, kiszúrtam és sütőlemezre tettem. Először a talpakat készítettem el, majd ugyanennyi felső részt egy másik tepsin. Érdemes külön sütni a két alkatrészt, mivel a tető sokkal gyorsabban sül. A kekszeket lehet sűrűn egymás mellé pakolni, mivel sütés közben csak kis mértékben növekednek. 180 fokra előmelegített sütőben 12-15 perc alatt megsütöttem.

A kihűlt talpakra 1-1 kiskanál baracklekvárt tettem, majd ráhelyeztem a tetőt. Aki porcukorral szereti, összeállítás előtt vékonyan szitáljon a tetőkre, így elkerülhető, hogy a lekvár cukros legyen.

Néhány jó tanács, amelyet érdemes megfogadni, ha gyúrt linzert készítünk:

Ha a tészta szétesik, kizsírosodik, nehezen áll össze, morzsalékos, ennek az az oka, hogy a zsiradék megmelegedett, csökkent a viszkozitása, összetartó képessége. A cukrászok azt mondják erre, leégett.

Ezért kell a linzer tésztát a hideg vajjal készíteni, a lehető leggyorsabban összeállítani, hogy a kéz melege ne olvassza meg a zsiradékot. A már leégett tésztát hideg helyen kell pihentetni és újra átgyúrni. Javítható kevés folyadékkal, tejjel vagy tojásfehérjével is.

A sokszori nyújtás, lisztezés is a fenti tésztahibát okozhatja.

Ha van rá mód, akkor a tésztát formázzuk hideg helyen. A kiszúráskor megmaradt tésztarészeket gyúrjuk egybe, és pihentessük hűtőben.

Az elkészített linzert 4-5 napig nyersen is eltarthatjuk hűtőszekrényben. Ilyenkor a tésztát formázás előtt legalább egy órával vegyük ki a hűtőből. 

Zserbó-szelet

A családi Zserbó nálunk évtizedek óta Horváth Ilona receptje alapján készül. Mégis csak pár éve derült ki számomra, hogy miért sokkal finomabb az  Zserbó, amit a nagybátyám felesége készít. Két apró trükkje van. Pár csepp rum a diós tölteléken, amitől még zamatosabb, szaftosabb lesz a sütemény. És a türelem. Az egy éjszakás prés alatt töltött idő remekül összeérleli az ízeket.

Hozzávalók/ 22x38 cm-es tepsihez
400g liszt (60g durum, 60g fehér búza, 140g teljes búza, 140g őrölt zabpehely)
20g búzasikér
5 pötty édesítő pici vízben feloldva (vagy 40-50g cukornak megfelelő édesítő)
1 tojás
220g puha vaj/margarin
120ml tej
12g élesztő
késhegynyi sütőpor
(szükség esetén 1-2 evőkanálnyi tejföl/tej) 

Töltelék
200g darált dió
80g darált nyírfacukor
20g házi vaníliás nyírfacukor
400g baracklekvár
rum

Bevonat
80g keserű csokoládé
pár csepp étolaj

Frissítés: Készíthető sima és teljes kiőrlésű búzaliszt keverékéből, sikér elhagyásával (ez az eredeti receptben  a zabpehelyliszt miatt szerepel), vizes tejszínnel. Nyírfacukor helyett használhatunk negyedannyi ugyanannyi édesítőt is.

Az omlós élesztős tésztákba (bejgli, pozsonyi kifli, zserbó) nem futtatjuk az élesztőt! Ezek a tészták jelentős mennyiségű zsiradékot és kevés élesztőt tartalmaznak. Az élesztő a nagy zsiradék tartalmú tésztát nem képes érdemben lazítani, ezért a tészta kisebb térfogatnövekedésű, cserébe az állaga omlós, morzsalékos. Mondhatjuk, hogy innen már csak egy lépés a gyúrt linzer... (Ld: Dunszt-Schulhof Cukrászati ismeretek I. )

A tészta hozzávalóit a kenyérsütőgép üstjébe mértem és a tésztadagasztó (fűtés nélküli) programmal összegyúrtam. Ha nem használunk gépet, akkor egy nagyobb tálba mérjük a liszteket, sütőport, elmorzsoljuk vele a zsiradékot, hozzáöntjük a tejben feloldott élesztőt, édesítőt, tojást és jól összedolgozzuk úgy, hogy könnyen nyújtható tésztát kapjunk. Ha szükséges 1-2 evőkanál tejfölt/tejet adunk hozzá. 

A tésztát 4 egyenlő részre osztottam. Akinek nehézséget okoz a szemmértékkel osztás, bátran hívja segítségül a mérlegét! A darált diót összekevertem a nyírfacukorral, vaníliás nyírfacukorral.

Az első lapot kinyújtottam és a tepsibe terítettem. Sem a nyújtótáblát, sem a tepsit nem szükséges lisztezni, mert a tészta olyan zsíros, hogy liszt nélkül is könnyű vele dolgozni. Aki esetleg nem bízik a módszerben, vékonyan zsírozza, lisztezze ki a tepsijét. Az alsó lapot megkentem a lekvár harmadával (nálam ez 3 nagy evőkanálnyi), egyenletesen meghintettem a dió harmadával, majd lecsepegtettem rummal. Ugyanezt megismételtem a másik két lappal és két adag töltelékkel, rummal, majd kinyújtottam az utolsó lapot is és a tésztára terítettem. 

Egy óráig pihentettem az összeállított süteményt, majd villával sűrűn megszurkáltam és 180 fokra előmelegített sütőbe tettem. Körülbelül 1 óra alatt sült meg, de ez nagyban függ a sütőtől. Ha a teteje gyorsan sül, érdemes sütőpapírral vagy alufóliával leteríteni.

A megsült tésztát egy sütőlemezre fordítottam. Amikor kihűlt rátettem egy másik sütőlemezt, és pár ásványvizes palackot nehezéknek. Egy éjszakát állni hagytam, így nagyon jól összeérnek az ízek. 

Másnap a bevonáshoz szánt csokoládét fém tálkába tördeltem, vízgőz felett megolvasztottam, pár csepp olajjal felhígítottam kicsit és áthúztam vele a süteményt. Hűtőszekrénybe tettem, majd amikor megdermedt a csokoládé, forró vízbe mártott, szárazra törölt  recés késsel felszeleteltem.

A recept amit átdolgoztam a Horváth Ilona Szakácskönyvben található.