Pár napja a kezembe került Kulka János, Önételrajz című könyve. Rögtön megakadt a szemem egy kérdésen, amelyet magam is sokszor feltettem már, különösen azóta, mióta gyermekem van. "Néha elgondolkozom, vajon mi az az örökség, amitől bizonyos ízeket szeretünk, másokat pedig nem. Vajon ez honnan ered?" Hajlok rá, hogy egyetértsek a művész úrral, hogy a válasz talán az, milyen ízeket, milyen ételeket szerettek a szüleink. És nemcsak szerettek, hanem ismertettek meg velünk.
Nos, nálunk ma tonhal került az asztalra - ennek a könyvnek hála -, teljesen eltérő formában, mint korábban. És örömmel mondhatom, mindenki szereti nálunk a halat!
Hozzávalók/ 14 fasírthoz
400g tonhalfilé, konzerv, olajos
50g szikkadt kenyér
zabpehely
2 tojás
2 teáskanál dijoni mustár
2 gerezd fokhagyma
1 kisebb lilahagyma
1 csokor petrezselyem
frissen őrölt bors
zsiradék a sütéshez
A tonhalat szűrőbe tettem és alaposan lecsepegtettem, majd egy keverőtálban villával összetörtem. A kenyeret vízbe áztattam. Közben a petrezselymet, lilahagymát finomra vágtam.
Amikor a kenyér megszívta magát, alaposan kicsavartam, hozzáadtam a tonhalhoz, majd beletettem a tojásokat, mustárt, petrezselymet, lilahagymát és belezúztam a fokhagymát, borsot. Sózni csak akkor szükséges, ha a hal nem elég sós. Ha kell, akkor tegyünk még hozzá zabpelyhet, hogy a nedvességet felvegye.
A masszából fasírtokat formáztam és forró olajban kisütöttem őket. Papírtörlőre szedtem, hogy a zsiradékot leitassam rólunk.
Basmati rizst, friss salátát és házi készítésű remulád mártást tálaltam hozzá. Nekem hidegen sokkal jobban ízlett, így bátran merem ajánlani szendvicsbe is.
Az eredeti Tonhalfasírt recept, Kulka János: Önételrajz (Kossuth Kiadó, 2012) című könyvében található. A remulád receptjét itt találod.
