Financier bogyós gyümölcsökkel

Legnagyobb örömünkre idén szép termést hoz a tüskétlen szeder bokrocskánk. Bár a termés gyakran be sem ér a házba, ma rezerváltam pár szemet ehhez süteményhez. Mióta kipróbáltam és beleszerettem a barna vajas sütikbe, tervezem, hogy készítek egy adagot ezekből a pazar financierekből. 

Szeder helyett tehetünk rá más bogyós gyümölcsöket, de akár megfelelő méretűre vágott nektarint is. 

Ha nincs mini sütőformánk, használjunk normál méretű muffintepsit, de egyben is megsüthetjük és téglatestekre szeletelhetjük a süteményt. 

 

Hozzávalók, 24+6 mini, vagy 10 db nagy muffinformához

125g vaj 

60g tk. búzaliszt

60g őrölt mandula 

1 teáskanál sütőpor

90g cukornak megfelelő édesítő porítva

120g tojásfehérje, kb. 4 tojás fehérje

kevés vaj és liszt a forma előkészítéséhez

szeder, málna, áfonya

 

 

A vajat egy tapadásmentes lábasban tettem és barna vajat készítettem. (Lásd ide kattintva.)  Félretettem hűlni. 

A sütőt 180 fokra előmelegítettem, a formát vékonyan vajaztam, liszteztem. A lisztet, mandulát, sütőport, por édesítőt egy tálba mértem és alaposan elkevertem.

 

 

A fehérjét egy nagyobb tálban laza habbá vertem, majd több részletben beleszitáltam és kevertem a lisztes keveréket. Végül hozzáadtam a barna vajat. A masszát a formába töltöttem úgy, hogy 3/4-ig érjen egy-egy adag. Mindegyik tetejére egy szem málnát, szedret vagy három áfonyát tettem. Sütőbe toltam és 17 perc alatt megsütöttem. A sütési idő irányadó, sütőfüggő. A kész sütiket rácsra szedtem kihűlni. Mikor a forma kihűlt, megsütöttem a maradék tésztát is. 

Inspiráció:  Pardon your French blog. 

 

Ha tetszett a recept, örülök ha megosztod! Kövesd az Áfonya mámora Facebook oldalt, hogy ne maradj le a szezonális ötletekről! Várlak az Instagramon is!

Narancsos pohárkrém mogyorós keksszel

Ha kéznél van egy jó keksz, már félig kész is egy elegáns desszert! Ehhez a pohárkrémhez egy korábbi kekszreceptemet vettem alapul, mogyorós csókokat használtam. A narancs és a mogyoró bombasztikus párost alkot és hogy a narancslé se vesszen kárba (már várom a mindenütt zsizsegő szarkasztikusokat, minek ennyit vacakolni, igyam meg...) főztem vele egy curd-ot, azaz főzött citruskrémet. Ezt rétegeztem tejszínhabos mascarponéval. A végeredmény igazán pazar!

Hozzávalók, 4 adaghoz

poharanként 4 darab mogyorós keksz, még csokiba mártás előtt, receptért ide kattints

 

A narancskrémhez

80ml frissen facsart narancslé, ez kb két közepes narancs leve

1 kezeletlen narancs héja

1 tojás

1 tojás sárgája

20g cukornak megfelelő édesítő, függ a narancsédességétől

25g vaj

 

A krémhez

250g mascarpone  

300ml habtejszín

50g cukornak megfelelő édesítő

 

 

A narancskrémhez előkészítettem egy lábast, amiben vizet forraltam. A narancsok levét kicsavartam, átszűrtem, a tojásokkal, édesítővel alaposan elkevertem, majd a vízgőzre állítva, folyamatosan keverve besűrítettem. Amikor sűrű, krémes állagú lett belekockáztam és elkevertem a vajat. Hűvös helyre tettem kihűlni.

 

 

A tejszínt mélyhűtőbe tettem, hogy alaposan lehűljön. Közben előkészítettem a poharakat. Mindegyik aljába 3-3 kekszet tördeltem. A tejszínt kemény habbá vertem, közben a mascarponét a negyedannyival elkevertem. Beleforgattam a tejszínhabot. A krémet habzsákba tettem és keveset a poharakba nyomtam. Narancskrémet kanalaztam rá, majd a mascarponehabbal, keksszel rétegeztem. Pár órára érdemes hűtőbe tenni, hogy összeérjenek az ízek.

 

Tipp: narancs helyett készíthetjük citrommal, amihez remekül passzol a mák! 

Ha tetszett a recept, örülök ha megosztod! Kövesd az Áfonya mámora Facebook oldalt, hogy ne maradj le a szezonális ötletekről! Várlak az Instagramon is!

 

Dominó

Mikor azon gondolkodtam, hogyan vezessen fel ezt a receptet és azt, amivé ezeken a képeken formáltam, szembejött velem egy cikk, ami tökéletesen leírja mit jelent számomra ez az alkotási folyamat, süteményestől, receptírásostól, fotóstól együtt.

"Egy önző önzetlenség

Ha sütünk, nemcsak magunkkal teszünk jót, hanem másokkal is, hiszen az eredménye kézzel fogható, megosztható, körbekínálható. Önzetlenül adni tulajdonképpen nem más, mint színtiszta szeretet, s ennek megélése emeli az életminőségünket, egészen biztosan pozitív irányba befolyásolja az élethez való hozzáállásunkat. Olyasfajta „áldozat”, amivel mindenki jól jár: az is, aki adja, és az is, aki kapja."

Forrás: Diningguide, Amikor elfogynak a szavak: A sütés pszichológiája

Hozzávalók, 36 darabhoz
600g teljes kiőrlésű, cukormentes háztartási keksz
200g vaj
350g tej vagy vizes tejszín
200g cukornak megfelelő negyedannyi ugyanannyi
50g keserű kakaópor
rum vagy rumaroma (szerintem a Jamaicai rumaroma az, ami sport szelet ízélményt ad)

Bevonáshoz, díszítéshez
150g 85%-os étcsokoládé
1 evőkanál olaj
20g cukormentes fehér csokoládé

A kekszet késes aprítóba tettem, finomra őröltem, majd beleszitáltam a kakaóport és alaposan összekevertem.

A vajat, negyedannyit, folyadékot egy tapadásmentes lábosba tettem és kevergetve addig melegítettem míg a vaj és az édesítő el nem olvadt. Nem szükséges felforrani. Hozzáöntöttem a kekszmorzsához, ízesítettem a rumaromával és alaposan összedolgoztam. Puha, könnyen formázható állagúnak kell lennie. Egy nagyobb tálcára sütőpapírt terítettem és egyenletesen elterítettem rajta a  masszát. Egy másik sütőpapírral beborítottam és nyújtófával simára igazítottam úgy, hogy körülbelül 2 cm vékony legyen. Hűtőszekrényben két órát pihentettem, míg megdermedt.

A csokoládét fém tálkába tettem és vízgőz felett megolvasztottam. Alaposan elkevertem az olajjal és vékonyan bevontam vele a sütemény tetejét. Hűtőbe tettem. Mikor a csoki megszilárdult forró vízbe mártott, szárazra törölt késsel, 6cm széles rudakra szeleteltem. Majd ezeket a rudakat 3cm-es darabokra vágtam. A fehér csokoládét megolvasztottam, celofánból hajtott zsákba tettem (zsák hajtási segédlet ide kattintva érhető el.), majd felpöttyöztem.

Madeleine

A nagymamámtól örökölt süteményformákat pakolászva kezembe akadt két tucat sosem használt madeleine forma. Felavattam hát őket a hozzájuk illő, ikonikus, francia süteménnyel, amelyet Marcel Proust oly érzékletesen örökített meg Az eltűnt idő nyomában című regényében: 

"A tea mellé anyám egy kis madeleine-nek nevezett süteményt hozatott, amelynek kicsi, dundi formája mintha csak egy rovátkás kagylóhéjba lenne kisütve. S mindjárt, szinte gépiesen, fáradtan az egyhangú naptól s egy szomorú holnap távlatától, ajkamhoz emeltem egy kanál teát, amelybe előtte már beáztattam egy darabka süteményt. De abban a pillanatban, amikor ez a korty tea, a sütemény elázott morzsáival keverve, odaért az ínyemhez, megremegtem, mert úgy éreztem, hogy rendkívüli dolog történik bennem. Bűvös öröm áradt el rajtam, elszigetelt mindentől, és még csak az okát sem tudtam. Azonnal közömbössé tett az élet minden fordulata iránt, a sorscsapásokat hatástalanná, az életnek rövidségét egyszerű káprázattá változtatta…”  (fordította: Gyergyai Albert)

Azt hiszem, ennél szebben nem is lehet leírni ezt az egyszerűségében nagyszerű teasüteményt. 

 Hozzávalók/16 darabhoz

2 tojás

1 tojás sárgája

65g nyírfacukor

1 kezeletlen citrom héja

100g liszt (30g liszt, 70g teljes kiőrlésű búza) 

fél mokkáskanál sütőpor

100g olvasztott, visszahűtött vaj

vaj és liszt a formák előkészítéshez 

A tojásokat egy keverőtálba engedtem és a nyírfacukorral kihabosítottam. Belekevertem a lisztet, sütőport, citromhéjat, végül az olvasztott vajat. Hűtőszekrénybe tettem atésztát.

A sütőt 180 fokra előmelegítettem. A formákat kivajaztam, liszteztem. Mikor a sütőm elérte a kívánt hőfokot, a tésztát nyomózsákba tettem és kétharmadig megtöltöttem a kagylókat.

12 perc alatt megsütöttem. Mikor a széle barnulni kezdett, azonnal kivettem a sütőből, mert a madeleine akkor igazán szép, ha világos. Rácsra borítottam kihűlni.  

Ez a pihe-puha sütemény rengeteg lehetőséget rejt. Ízesíthetjük narancshéjjal, kakaóval, dúsíthatjuk olajos magokkal. Keverhetünk bele bogyós gyümölcsöket. A kis kagylók végeit márthatjuk csokoládéba is.