Lassan két és fél évtizede, hogy először találkoztam ezzel a süteménnyel, az első munkahelyeim egyikén. A Zwetschgendatschi, Bajorországból azon belül is Augsburgból származik. A szóösszetétel első tagja a Zwetschge, azaz szilva, a második a datschen, detschen igéből eredeztethető, aminek a jelentése laposra nyom. Tipikus Blechkuchen, azaz nagy, lapos tepsiken sütött sütemény, Streusel-lel, linzermorzsával megszórva. Nem csak fahéjtól illatozó, de kiadós és egyszerű is. Ami nagyon fontos, hogy használjunk kemény húsú, még nem túl érett szilvát, hogy a kicsorgó szilvalé nem áztassa el a tésztát.
Aki pedig nem csak megsütni, hanem szépen kiejteni is szeretné a Zwetschgendatschi-t, annak álljon itt egy kis kiejtési segédlet. Lásd, azaz halld, ide kattintva!
Hozzávalók, egy nagy tepsihez
A kelt tésztához
400g liszt (120g sima, 280g tk. búza)
25g élesztő
200-210ml tej vagy vizes tejszín
1 nagy tojás
60g cukornak megfelelő negyedannyi ugyanannyi édesítő
75g olvasztott vaj
1200g szilva
A morzsához
140g liszt (50g sima, 90g tk. búza)
60g cukornak megfelelő nyírfacukor
60g olvasztott, visszahűtött vaj
1 csapott teáskanál fahéj
A tészta hozzávalóiból lágy tésztát gyúrtam. Kigömbölyítettem és lefedve 1 órán át pihentettem. Míg a tészta pihent a szilvákat megmostam, félbe vágtam, kimagoztam. A fél szilvákat félig bevágtam.
Elkészítettem a morzsát. Elvegyítettem lisztet, fahéjat, nyírfacukrot. Hozzáadtam az olvasztott vajhoz és összekevertem. Nem szabad összegyúrni, morzsás állagú kell legyen.
Előkészítettem egy papíros tepsit. A megkelt tésztát lisztezett nyújtótáblára borítottam és körülbelül 38x32cm-es téglalappá nyújtottam. A nyújtófára hajtva áttettem a sütőlemezre, majd szép sorban rápakoltam a szilvákat. Végül rászórtam a morzsát. Annyi ideig kelesztettem, míg a sütőm 180 fokra felmelegedett. Ehhez nagyjából 20 percre van szükség. Sütőbe tettem a süteményt és 40 perc alatt megsütöttem.
Langyosan, kevés nyírfaporcukorral meghintve igazán finom! De aki fokozni szeretné az élvezeteket, tegyen rá felvert tejszínhabot!
Felhasznált irodalom: az Augsburger Allgemeine cikke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése