Túrósmarni fűszeres szilvakompóttal

A tipikus szombati ebéd nálunk a következőképp néz ki: készítek egy tartalmasabb levest - ma tejfölös karfiolt -, második fogásnak pedig valamilyen meleg desszertet. Ma ez, gombhoz a kabát módon készült. Volt a hűtőmben pár szem puha szilva, amit ebben az állapotában már senkinek nem akaródzott megenni. Németes kompótnak, azaz Zwetschgenrösternek  viszont első osztályú, ehhez pedig smarni dukál! 

Hozzávalók

250g túró, krémesebb

200ml tejszín

80ml tej

4 tojás

80g tk. búzaliszt

80g cukornak megfelelő édesítő

csipet só

fél kezeletlen citrom héja

45g mazsola (nem diéta kompatibilis, elhagyható)

60g vaj a sütéshez

A szilvakompóthoz

400g érett szilva

kevés víz

ízlés szerint édesítő

darabka rúd fahéj

3 szem szegfűszeg

Nyírfaporcukor a tálaláshoz

A túrót keverőtálba tettem összetörtem, majd a tejszínnel, tejjel, tojássárgával, liszttel, sóval, citromhéjjal simára kevertem. Fél órát pihentettem, de ha többet áll sem baj.

A mazsolát kevés vízben felfőztem, majd alaposan lemostam, lecsepegtettem. A szilvát megmostam, kimagoztam, cikkekre vágtam, hozzáadtam szegfűszeget, fahéjat és annyi vízzel amennyi ellepi lassan megfőztem. Akkor jó, ha a héj kezd elválni a gyümölcshústól. Úgy édesítettem, hogy kellemes savanykás maradjon.

A sütőt 160 fokra légkeveréssel előmelegítettem /vagy 180 fok légkeverés nélkül/. A tojásfehérjéket az édesítőt több részletben hozzáadva, laza, tejföl sűrű habbá vertem. Ne verjük keményre, mert akkor a massza összeállításánál összetörjük a légbuborékokat, amelyek levegőssé teszik a smarninkat. A felvert fehérjét részletben beleforgattam a túrós masszába. Közben egy hőálló serpenyőben felolvasztottam a vajat. A forró vajra ráöntöttem a smarni masszát és rászórtam a mazsolát. Sütőbe tettem majd addig sütöttem, míg az alja barnulni nem kezdett. Ekkor négy részre vágtam és megfordítottam. Amikor a közepe is átsült, kisebb darabokra vágtam és nyírfaporcukorral meghintve, szilvakompóttal tálaltam. 

Tipp: akik fogyaszthatnak cukrot, a kész smarnit átforgathatják karamellizált cukorban. Kompót helyett adhatunk hozzá savanykás lekvárt, bogyós gyümölcsökből főzött szószt.

Az alaprecept itt olvasható.

Chia magos szendvicskenyér

Rég hoztam kenyér receptet. Talán sokaknak nem is lesz újdonság, hisz a gyakran használt öregtésztás technikával készült. Mégis úgy gondoltam szánok rá egy bejegyzést, mert mostanában előszeretettel sütöm, a szendvicsnek, melegszendvicsnek praktikus formája miatt és mert a friss, ropogós héjhoz pihe-puha bélzet társul. Továbbá mert ékes példája annak, hogy extra sikér hozzáadása nélkül is lehet jó teljeskiőrlésű kenyeret sütni.

Ezúttal chia maggal dúsítottam, de bármilyen maggal finom, különösen ha megpirítjuk a magokat előtte. Ha a külsejét is szeretnénk magokkal bevonni, akkor ide kattintva olvasható a praktika amivel elérhető, hogy vastag legyen a kenyerünkön a "magköntös". 

Hozzávalók 11x35cm-es dobozformához
Öreg tésztához
200g kenyér- vagy rétesliszt
150ml víz
6g friss élesztő

Tésztához
400g liszt (200 g Graham liszt, 200g tk. búzaliszt)
180-200ml víz
12g friss élesztő
1 evőkanál ecet
2 evőkanál olaj
1,5 teáskanál só
35g chia mag

A tervezett kenyérsütés előtti este elkészítettem az öregtésztát. Egy nagyobb, lefedhető tálba mértem a vizet, belemorzsoltam az élesztőt, majd hozzáadtam a lisztet és alaposan összekevertem. Nem kell kidolgozni, elég ha egynemű. Lefedtem és a konyhapulton hagytam. Megkel és összeesik.

Másnap a chia magot megpirítottam. A tészta hozzávalóit belemértem a dagasztógép üstjébe, hozzáadtam az öregtésztát, kihűlt magot, és selymes, rugalmas tésztát gyúrtam. A lisztek minőségétől függően szükség lehet plusz folyadékra, amit érdemes evőkanalanként a tésztához adni.

A tésztát kigömbölyítettem, kelesztőtálba tettem és 45 percig kelesztettem. A dobozformát sütőpapírral kibéleltem. Szebb lesz a kenyerünk, ha a papírt nem belenyomkodjuk, hanem vágjuk. Készítünk egy doboz hosszával megegyező egy-egy centivel szélesebb lapot, amit élesen meghajtunk, a végére pedig vágunk két kisebbet.

A megkelt tésztát nyújtótáblára tettem óvatos mozdulatokkal téglalap alakúra szétnyomkodtam, majd felcsavartam és a formába tettem. Fél órát kelesztettem, miközben a sütőt 230 fokra előmelegítettem és forróvizes edény állítottam az aljába. A kelesztési idő ettől eltérhet, hisz függ a konyhánk hőmérsékletétől. Ujjunkkal megnyomva ellenőrizhetjük, hogy  a kenyerünk sütésre kész-e.  Ha megnyomva ott marad az ujjunk nyoma, adjunk még időt neki. Ha lassan visszasimul a nyomás helye, akkor sütésre kész.  A megkelt kenyeret 3 helyen ferdén bemetszettem és a sütőbe tettem. 

Fél óra után, mikor a kenyér kérge megszilárdult  a vizet kivettem, a hőmérsékletet pedig 200 fokra visszavettem. Még 25 percig sütöttem, majd a kész kenyeret rácsra tettem kihűlni. Ha szükséges a sütés második felében sütőpapírral takarjuk le a kenyeret. A sütési idő csak irányadó, ha bizonytalanok vagyunk, hogy megsült-e a kenyerünk, fogjuk meg sütőkesztyűvel, ütögessük meg kicsit az alját. Ha kongó hangot ad, biztosak lehetünk benne, hogy megsült.

Teljes kiőrlésű croissant

Ha listát kellene írni arról, hogy mi az ami legjobban hiányzik az inzulinrezisztencia előtti életemből, ételekből, akkor a croissant dobogós lenne. Persze, mint oly sok minden mást, ezt a péksütit is megpróbáltam már átalakítani. Többször nekifogtam, több receptet kipróbáltam, de soha nem lett az igazi. Még messze nem tökéletes, de ez a verzió közelíti meg legjobban azt, amire vágyom. 

A tésztához
500g liszt (150g sima, 350g tk. búzaliszt)
75ml tejszín
100ml víz
100g tejföl
20g vaj
35g élesztő
2 tojás
20g cukornak megfelelő folyékony édesítő
1,5 teáskanál só

175g vaj

A tészta hozzávalóiból - egy fél tojás kivételével - puha, selymes tésztát gyúrtam. A tésztát kelesztőtálba tettem és lefedve hűtőbe állítottam, ahol két órát pihent. A fél tojást szintén hűtőbe tettem, hisz erre majd az utolsó fázisban, a lekenéskor lesz szükség. A töltelékhez használatos vajat mélyhűtőbe tettem.

A megkelt tésztát enyhén lisztezett nyújtótáblára borítottam, majd tíz egyenlő részre osztottam. Kigömbölyítettem és tíz percet pihentettem. A tésztacipókat 20cm átmérőjű lappá nyújtottam és a fagyos vajat nagy lyukú sajtreszelőn ráreszeltem. Így rétegeztem a tíz lapot és a kilenc részre osztott vajat. Mikor a legfelső rész rákerült, a nyújtótáblámat beliszteztem és a tésztát körülbelül 40cm átmérőjűre kinyújtottam. A tészta ekkor hozzávetőlegesen 7-8mm vastag. 12 cikkre vágtam, a legrövidebb oldalon kissé bemetszettem, a metszéseket felhajtottam, majd a tésztadarabokat felcsavartam. 

Papíros sütőlemezre raktam őket, majd duplájára kelesztettem. Ez körülbelül 60-80 percet vesz igénybe, attól függően, hogy milyen meleg van a konyhánkban.

 

Közben a sütőt 180 fokra előmelegítettem. A megkelt croissantokat a félretett, felvert tojással lekentem és 25 perc alatt aranybarnára sütöttem. Amikor elkészültek, rácsra tettem kihűlni.

A recept, amelynek az útmutatásait követtem ...konyhán innen - kerten túl... blogon olvasható.

 

Köleses-mákos zsemle

Azt tartják a kölesről, hogy maga a tökéletes gabona. Magas a rost- és fehérjetartalma, jó magnézium és B vitamin forrás, csökkenti a "rossz" koleszterin szintet és még sorolhatnám. Ezeket a jó tulajdonságokat kihasználandó, belecsempésztem ebbe a zsemlébe, egy kis mák társaságában. A pirított mák és a köles finom ízt ad és izgalmasan ropogós a puha tésztában.

És akiket nem csak a zsemle, hanem a fotókon lévő tárgyak is megmozgatnak. A sótartót az egyik nagymamám kapta nászajándékba, 1949-ben. A kézzel varrott babos zsák, és fa lisztes lapát a másik nagymamám hagyatékából való.

Hozzávalók
Öregtésztához
120g  kenyér vagy rétesliszt
100ml víz
4g friss élesztő

Tésztához
80g köles
30g egész mák
25g vaj
280g liszt teljes kiőrlésű búzaliszt
100ml víz
80g tejföl
15g friss élesztő
1,5 teáskanál só

A tervezett sütés előtti napon elkészítettem az öregtésztát. Az élesztőt feloldottam langyos vízben, belekevertem a lisztet és szobahőmérsékleten pihentettem.

Másnap a kölest átválogattam, és fél liter forrásban lévő vízzel leforráztam. Áztatni nem szükséges,  leszűrtem és alaposan lecsepegtettem. Egy serpenyőben felolvasztottam a vajat, majd a kölest és a mákot megpirítottam benne. 

Amikor kihűlt, a tészta hozzávalóiból, az öregtésztából lágy, de nem ragacsos tésztát gyúrtam, majd beledagasztottam a mák, köles keveréket. Kelesztőtálba tettem és 40 percig pihentettem.

Ezután a tésztát 8 egyenlő részre osztottam, kigömbölyítettem és újabb 10 perc pihenő után hegyes végű zsemléket formáztam. A tésztadarabokat megsodortam, mintha egy rudat csinálnék, majd a tenyereim élével elvékonyítottam a végeket. Papíros tepsire sorakoztattam őket úgy, hogy elég terük legyen kelni és sülni, ne nőjenek össze. Bő fél órát kelesztettem. Közben a sütőt 230 fokra előmelegítettem és a szokásos gőzös edényemet forró vízzel a sütő aljába állítottam. A megkelt bucikat éles késsel 1 cm mélyen bemetszettem, vízzel lepermeteztem és sütőbe tettem. 15 perc után a hőt 200 fokra levettem, a vízgőzös edényt a sütőből kivettem. Mikor a zsemlék aranybarnára sültek rácsra tettem őket kihűlni.

 Korábbi köleses receptjeim: meggyes kölestorta és kölesmorzsa, forró szederszósszal.

Puha szendvicskenyér, só-élesztő technikával

Egy német blogon akadtam erre a só&élesztő oldatos módszerre. Kissé csodálkoztam, hogyan működhet a dolog, hisz azt tanultam, ha a só közvetlenül érintkezik az élesztővel az élesztőgombák elpusztulnak. Alaposabban utánaolvasva kiderült, hogy ez valóban így is van, de az erjesztő enzimek tovább dolgoznak és egy csodálatosan laza, alig morzsálódó, több napig friss, finom kenyeret süthetünk ezzel a módszerrel. 

Hozzávalók/25x11x7cm-es dobozformához

Só-élesztő keverékhez

9g só

50ml víz

6g friss élesztő

Előtészta

250g tk. búzaliszt

100g tejföl

150g víz

Tészta

250g liszt (140g rétes, 10g étkezési keményítő, 100g tk. búza)

30g puha vaj

40-50ml víz, szükség szerint

A sót, vizet, élesztőt egy pohárba tettem és alaposan elkevertem. Szobahőmérsékleten egy éjszakán át pihentettem. A keverék minimum 4, maximum 24 órát állhat.

Másnap az előtészta hozzávalóit elkevertem és 60 percet pihentettem. Így a teljes kiőrlésű lisztünk jobban felveszi a nedvességet.

Az egy óra leteltével az előtésztához adtam a maradék lisztet, sós oldatot és összegyúrtam. Beledolgoztam a puha vajat és lassan adagolva még vizet, ha szükséges. Amikor a tészta selymes tapintású, jól kidolgozott lett kelesztőtálba tettem és 2 órát pihentettem. Közben egyszer átszellőztettem.

A dobozformát papírral kibéleltem és a megformázott tésztát beletettem. Amikor a duplájára kelt, 230 fokra előmelegített, gőzös sütőben 30 percig sütöttem. Ekkor a hőt 200 fokra levettem, a vizes edényt is kivettem, majd további 25 percig sütöttem. A sütés utolsó 10 percére kivettem a formából a kenyeret. Amikor elkészült, rácsra tettem kihűlni. 

Többször megsütve, arra következtetésre jutottam, hogy a 2. kelesztési fázis nagyban függ a hőmérséklettől. Forró napon egy óra elegendő volt, hűvösebb idő esetén 90 percre volt szükség.

Tipp: ha van 8 literes kacsasütő jénaink, süssük benne a kenyeret a szokásos módon, vízzel lespriccelve és a félidőben vegyük le a tetőt. Ha nincs, állítsunk a sütő aljába  forróvizes edényt.

A recept készíthető 100%-ban fehér lisztből is, akkor nem kell előtésztát csinálni.

Danke für Ketex - Der Hobbybrotbäcker!

Cseresznyés tejespite

Szülővárosomnak, Lajosmizsének és környékének tradicionális süteménye a tejes pite. Úgy tartják, egy rest asszony találmánya, akinek nem akaródzott a bekevert palacsinta tésztát kisütni, így egy tepsiben bevágta a kemencébe. Nos, hogy a történet igaz-e azt nem tudom, de mentségére szolgáljon ennek a hajdanvolt asszonynak, hogy ez az édesség szoros rokonságot mutat a francia flannal, és a gyümölcsökkel dúsított clafoutival. Ezek szerint a lustaság nemzetközi. Olyannyira, hogy a franciák ki sem magozzák a cseresznyét... Bár ennek valójában esztétikai oka van, így a gyümölcs leve nem színezi meg  a tésztát.

Nos, én kimagoztam cseresznyét és kissé diéta baráttá tettem édesanyám tejespite receptjét. A tejet tejszínre cseréltem, hisz a tejjel ellentétben, a zsírossága miatt nem számít gyors szénhidrátnak. Zsír helyett pedig vajat használtam.

Hozzávalók, 20x30cm-es tálhoz

350-400g cseresznye

65g teljes kiőrlésű búzaliszt

35g nyírfacukor

200ml tejszín

50ml víz

2 tojás

1 tojás sárgája

35g puha vaj 

harmad rúd vanília

pici liszt a formához

nyírfaporcukor a tálaláshoz, elhagyható

 

A cseresznyét megmostam és kimagoztam. Tál fölé tett szűrőbe tettem, hogy a leve kicsepegjen. A sütőt 180 fokra előmelegítettem, egy hőálló tálat a vaj felével vastagon kikentem, liszteztem. 

Keverőtálba tettem a lisztet, nyírfacukrot, vaníliát és a folyadékot, tojást fokozatosan adagolva csomómentesen összekevertem, végül hozzáadtam a maradék, felolvasztott vajat. 

A cseresznyét beletettem a formába és ráöntöttem a tésztát. Az előmelegített sütőbe tettem és körülbelül 45 perc alatt aranybarnára sütöttem. 

Langyosan is, hidegen is egyaránt finom.

Tipp: cseresznye helyett használhatunk más bogyós gyümölcsöt, sárgabarackot, téli időszakban almát is. Megszórhatjuk a pite tetejét szeletelt mandulával.

Ha a gyümölcs nélkül készítjük, akkor sárgabarack lekvárral a legfinomabb a tejespite. 

És egy fotó azoknak, akik a szélét szeretik!

Ciabatta

Mielőtt sokadszor az a vád érne, hogy "jó-jó, de ez megint olyan macerás", védelmére kell keljek ennek a tradicionális olasz, "papucs" névre hallgató zsemlének. Igen, tényleg órákig készül, de valójában többször, keveset kell foglalkozni vele. Az eredmény pedig finom, ropogós, szellős és nem utolsó sorban szemet gyönyörködtető!

Hozzávalók, 10 zsemléhez

Az előtésztához

250g liszt (150g rétes liszt, 100g tk. búza)

200ml langyos víz

15g friss élesztő

A tésztához

250g liszt (150g tk. búza, 100g őrölt zabpehely)

20g búzasikér

200ml langyos víz

10g friss élesztő

1,5 teáskanál só

A tervezett sütés előtti este kelesztőtálba öntöttem a langyos vizet, belemorzsoltam az élesztőt, hozzáadtam a lisztet, alaposan összekevertem és a nokedli sűrűségű tésztát lefedve a konyhapulton hagytam.

Másnap a tészta hozzávalóit a kenyérsütőgép üstjébe mértem, beletettem az előtésztát és 10 percig gyúrtam. Természetesen készíthető kézzel is. Ragacsos, lágy tésztát kaptam. Ettől nem szabad megijedni és plusz lisztet hozzáadni! A tésztát visszatettem a kelesztőtálba és egy órán át kelesztettem.

Ezután alaposan lisztezett nyújtótáblára tettem és óvatos mozdulatokkal 2-3cm vastagra ellapogattam. A felesleges lisztet lesepertem, majd kapott téglalapot szimplán behajtottam, azaz gondolatban harmadolva összehajtottam. A hajtogatásról ebben a receptben láthatók fázisfotók.

Az így kapott tésztacsíkot félbe hajtottam, hogy beférjen a  kelesztőtál alá, amivel lefedtem és 30 percet kelesztettem. 

Ismét aláliszteztem és óvatosan, alányúlva, mint a rétes széthúzogattam a kezemmel. Így megőrizhetők a tésztában lévő hatalmas buborékok. 

A hajtogatást, pihentetést megismételtem. Majd a megkelt tésztát újra szimplán behajtottam és pizzavágóval 10 részre vágtam. A zsemléket papíros sütőlemezre tettem és újabb 45 perc pihenő következett. 

Közben a sütőt 250 fokra előmelegítettem és egy kisebb tepsiben forró vizet állítottam az aljába. 

A megkelt tésztát sütőbe tettem, majd 15 perc múlva, mikor a zsemlék kérge kialakult kivettem a vizes edényt, a hőt pedig 200 fokra levettem. Amikor a zsemlék aranybarnák lettek kivettem a sütőből és rácsra tettem hűlni őket. Ha van légkeverés a sütőnkben, érdemes az utolsó pár percre bekapcsolni, mert így még ropogósabb lesz a ciabatta kérge.

A ciabatta nem csak szendvicsnek kiváló, de bruschettaként gyorsan összeállítható vendégváró vagy előétel lehet. Csak egy kis paradicsom, mozzarella, olíva, fokhagyma, egy csipet oregano és pár friss bazsalikomlevél szükséges hozzá. 

Sárgarépás gnocchi sajtszószban

Egy újabb tésztaétel, amiről nem kell a diéta miatt lemondanunk, csak burgonyát egy "barátibb" alapanyagra cserélnünk. Aki kissé bizarrnak találja a répából készült gnocchit, az is adjon neki egy esélyt, mert meglepően finom!

Hozzávalók:
A gnocchihoz:
400g sárgarépa, hámozott súly
250g liszt (zabpehely, tk. búza)
50g reszelt parmezán
1 tojás
só

A sajtszószhoz:
150ml tejszín
1 mozzarella
80g trappista
1 duci gerezd fokhagyma
bors
permezán forgács

A meghámozott répát felkarikáztam, sóztam, annyi vizet öntöttem rá amennyi ellepi és nagyon puhára főztem. Leszűrtem, alaposan lecsepegtettem. Amikor kihűlt krumplinyomóval összetörtem. Hozzáadtam a tojást, reszelt parmezánt, sóztam és a lisztet fokozatosan hozzáadva tésztát gyúrtam. Előfordulhat, hogy a megadott mennyiségnél több lisztre lesz szükség. A tészta akkor jó, ha még lágy, de már nem ragad a kézhez.

A nyújtótáblát beliszteztem. A tésztát kisebb darabokra osztottam, rudakat sodortam és 1,5cm-es darabokra vágtam, és villával kicsit megnyomtam. Az elkészült nudlikat lisztes felületre tettem, hogy ne ragadjanak össze.

Egy nagyobb lábasban vizet forraltam, egy teáskanál sót dobtam bele és három részletben kifőztem a tésztát. A kifőtt tésztát pár csepp olajjal átkevertem.

Közben elkészítettem a szószt. A tejszínt felforraltam, majd elkevertem benne az apró kockára vágott sajtokat, a zúzott fokhagymát, borsoztam. Amikor a sajt elolvadt levettem a tűzhelyről a szószt.

Tálaláskor sajtszószra tettem a gnocchikat és megszórtam parmezánforgáccsal. 

Tipp: Ha nem szeretnénk az összes tésztát kifőzni, tegyük alaposan lisztezett tálcára, fóliázzuk le és tegyük mélyhűtőbe. Főzés előtt nem kell kiengedni, mehetnek egyenesen a forróvízbe.

A recept amit átdolgoztam itt található.

Sokmagos szendvicsrúd

Néha elgondolkodom rajta, hogy az előző életemben madár lehettem... Imádom fel- és lecsipegetni a sütőben megpirult magokat. Van már egy hasonló kenyérreceptem, de most olyasmit szerettem volna, aminek sok héja van, így több magot vesz fel, mint egy kenyér. A vágyam teljesült, az eredmény tökéletes: extra sok maggal kívül ropog, belül puha ez a szendvicsrúd. Nem véletlen, hogy dacoltam a hőséggel és ezen a héten már kétszer is elkészítettem. 

Hozzávalók
500g liszt (150g rétesliszt, 150g Graham liszt, 200g teljes kiőrlésű búzaliszt)
30g búzasikér
25g friss élesztő
250ml langyos víz
100g tejföl
1 evőkanál 10%-os ételecet
3 evőkanál étolaj
1,5 teáskanál só
20g pehelymix (4 magvas árpa-, búza-, zab-, rozspehely), elhagyható
60g olajos mag, ízlés szerint variálva, (nálam: napraforgó-, len-, szezámmag)
szóráshoz a fenti olajos magok és nagy szemű zabpehely, összesen körülbelül 50g

A vízben feloldottam az élesztőt, majd a liszt felével alaposan összekevertem. Ha kenyérsütő géppel dolgozunk, készíthetjük egyenesen az üstben. Ha nem, akkor tegyük a dagasztásra használt edényünkbe és fedjük le. Bő fél óráig pihentettem. Míg a tészta pihent, a magokat és a pehelymixet egy száraz serpenyőben megpirítottam, majd egy nagyobb tálcára tettem kihűlni.

Ezután az élesztős részhez - a magok kivételével -, hozzáadtam a többi komponenst és tésztát dagasztottam. A lisztek minőségétől függően igényelhet még folyadékot, vagy plusz lisztet. Mikor a tészta szép rugalmas lett, beledolgoztam a magokat és a pehelymixet. Kelesztőtálba tettem és 45 percig lefedve kelesztettem. Időközben a tésztát kétszer átszellőztettem, azaz óvatosan kinyomkodtam belőle a levegőt.

A megkelt tésztát nyújtótáblára borítottam és 10 egyenlő részre osztottam, majd kigömbölyítettem. 10 perc pihenő következett, majd a tésztákat a tenyeremmel kissé ellapítottam. A lapos korongot felcsavartam, majd rúd alakúra sodortam úgy, hogy a végeik kissé elvékonyodjanak.

Egy lapos tálba, amiben elférnek a rudak, vizet tettem és finoman megforgattam benne 1-1 megformázott kiflit, hogy mindenütt vizes legyen. Picit hagytam lecsepegni, majd végighempergettem a tálcára készített keverékben, ügyelve rá, hogy mindenütt bevonják a magok. Óvatosan papíros sütőlemezre tettem a rudakat, egymástól olyan távol, hogy legyen elég helyük kelni és sülni. 

Mivel ilyen módon csak két sütőlemezen fértek el, az első öt darabot betettem a hűtőbe. A másik tepsin lévő rudakat bő 35 percig kelesztettem, miközben a sütőt 230 fokra előmelegítettem és a szokásos edénybe öntött forró vízzel gőzösítettem. A megkelt tésztát lespricceltem vízzel, és aranybarnára sütöttem. Az én sütőmmel ehhez bő 20 percre volt szükség. A sütési idő felénél, mikor a kiflik kérge kialakult már, a vizes edényt kivettem, a hőt pedig 200 fokra visszavettem. Így a kiflik ropogósak lesznek. Rácsra tettem őket kihűlni. 

Időközben a másik adagot is kivettem a hűtőből, ugyanígy kelesztettem, sütöttem.

Köményes kiflik, zöldfűszeres túrókrémmel

Mielőtt még az a - nem is annyira alaptalan -, vád érne, hogy nagyon "elsüteményesedett" a blog, íme egy kis reggelire, vacsorára való. A mai mottóm: ha változatosságra vágysz bolondítsd meg a kiflidet köménnyel, pirospaprikával! Készíts hozzá túrókrémet, pár szál zöldfűszerrel és egy darabka fokhagymával! Zöldségekkel máris kész a mennyei, húsmentes, de fehérjedús fogás.

Hozzávalók
A kiflikhez
Öregtésztához
200g liszt (120g rétes, 80g teljes kiőrlésű búza)
130ml víz
5g friss élesztő

A tésztához
200g liszt (150g teljes kiőrlésű búza, 50g kölesliszt)
15g sikér
12g friss élesztő
30g puha vaj
100g tejföl
60ml víz
1 teáskanál só
1 teáskanál pirosparika
1 teáskanál kömény vagy őrölt kömény

Kenéshez, szóráshoz
1 tojás
kömény

A túrókrémhez
tehén- és juhtúró, tejföl, friss zöldfűszerek (bazsalikom, petrezselyem, kapor. snidling), fokhagyma, só

Az öregtészta hozzávalóit kelesztőtálba tettem, összekevertem és egy éjszakán át konyhapulton pihentettem. Ez idő alatt megkelt és összeesett. 

Másnap a tészta hozzávalóit és az öregtésztát a kenyérsütőgép üstjébe mértem, majd rugalmas, a kenyértésztánál kissé lágyabb tésztát dagasztottam. Kelesztőtálba tettem, lefedtem. 35 perc alatt duplájára kelesztettem, közben egyszer átszellőztettem a tésztát, óvatos mozdulatokkal kicsit kinyomkodtam belőle a levegőt.

A megkelt tésztát enyhén lisztezett nyújtótáblára borítottam, két egyenlő részre osztottam. Az egyik tésztát körülbelül 30cm széles téglalapra nyújtottam, majd egyenlő szárú háromszögekre vágtam. 

Feltekertem  a kifliket úgy, hogy a háromszög hegyét enyhén húztam. Ha igazán szép kifliket szeretnénk, ügyeljünk rá, hogy a keskeny csücsök a kifli aljára kerüljön, úgy pakoljuk őket papíros sütőlemezre, hogy legyen helyük kelni, sülni, ne érjenek össze. 

Ugyanígy elkészítettem a tészta másik felét is.

A megformázott kifliket 45 perc alatt duplájára kelesztettem. Közben a sütőt előmelegítettem 230 fokra, és a szokásos edényben forróvizet tettem a sütő aljába. A megkelt kifliket lekentem felvert tojással, megszórtam köménnyel. 

Vizet spricceltem közéjük és a forró, gőzös sütőbe tettem. 15 perc után, amikor kialakult a kiflik külső kérge, kivettem a vízgőzös edényt, a hőt pedig visszavettem 200 fokra. A sütési idő körülbelül 25 perc. A kész kifliket rácsra tettem kihűlni. 

Míg a kiflik keltek, elkészítettem a túrókrémet. A túrót összetörtem, tejföllel simára kevertem, sóztam majd hozzáadtam a finomra vágott zöldfűszereket, zúzott fokhagymát. Az én túrókrémemben ma a bazsalikom dominált, de ez ízlés dolga. Tálalásig hűtőbe tettem, hogy az ízek jól összeérjenek.

Juhtúrós serpenyős lángos

Gombhoz a kabátot módon készült a tegnapi vacsoránk. Maradék sült húshoz kerestem valami meleg kísérőt, mikor eszembe jutott ez a remek, engem a lángosra emlékeztető recept. Így a mai piaci körutamra is bebiztosítottam magam és nem  csábultam el egy lángosra.

Hozzávalók
400 g liszt (100 g durum, 300 g teljes kiőrlésű búza)
40 ml olaj
175 g joghurt
100 ml víz
20 g élesztő
80 g bryndza/juhtúró
1 teáskanál só
olaj a sütéshez

A tészta hozzávalóit kenyérsütőgép üstjébe mértem és egynemű, a kenyértésztánál kissé lágyabb tésztát gyúrtam. Kelesztőtálba tettem, majd letakarva 50 perc alatt a duplájára kelesztettem.

A tésztát 8 egyenlő részre vágtam, kigömbölyítettem és 15 percet pihentettem. Enyhén lisztezett nyújtótáblán 2 mm vastagra nyújtottam. Egy serpenyőben pici olajat forrósítottam és aranybarnára sütöttem a lángosokat. Papírtörlőn alaposan lecsepegtettem. Sütés közben egyszer pótoltam az olajat.

Fűszeres csirkemell csíkokkal, uborkával és fokhagymás, juhtúrós tejföllel tálaltam.

A recept, amit átdolgoztam:http://www.limarapeksege.hu/2014/06/juhturos-lepeny-kapros-tejfollel.html