Gyerekkorom legkedvesebb süteménye volt a töltött mézes, amit talán sokan grízes vagy mézes krémes néven ismernek. Édesanyám istenien készíti, de több mint egy évtizede - mióta az inzulinrezisztenciáról tudok -, nem ettem. Tudom, sokan mézes sütemény fűszerrel pótolják a mézet, de engem nem nyűgözött le ez az ötlet. Viszont! Pár hete sütöttem egy barna vajas teasüteményt, ami isteni karamellás ízű. Azóta motoszkált bennem a gondolat, hogy lecserélhető lenne-e a töltött mézesben a méz erre a megpirított vajra? Örömmel tudatom, hogy bizony le! Az eredmény nagyon-nagyon finom!
Nálunk nem volt szokás csokimázat tenni erre a sütire, nekem így, nélküle kerek.
Hozzávalók
A tésztához
450g liszt (120g sima, 330g tk. búza)
1 mokkáskanál szódabikarbóna
150g vaj
2 tojás
120g cukornak megfelelő édesítő
1-2 evőkanál tejföl
kevés olaj és liszt a tepsi előkészítéséhez
A töltelékhez
150g tk. tönkölydara
400ml habtejszín, 30%-os
400ml víz
200g puha vaj
160g cukornak megfelelő édesítő, por alakú
1 teáskanál vaníliaőrlemény
180g cukormentes baracklekvár
Először megfőztem a töltelékhez a tejbegrízt. Egy tapadásmentes lábasba mértem a grízt, simára kevertem a vizes tejszínnel, vaníliával, majd folyamatosan keverve sűrűre főztem. Közvetlenül a tetejére folpack fóliát tettem, így elkerülhető, hogy a krém "bebőrösödjön" és összeállításkor csomós legyen. Hűvös helyre tettem hűlni.
Elkészítettem a barna vajat. A vajat kockákra vágtam, egy
tapadásmentes, fehér bevonatú lábosba tettem és közepes hőmérsékleten,
folyamatosan kevergetve melegíteni kezdtem. Előbb habos lett, majd a
benne lévő tejfehérje apró barna pöttyökké karamellizálódott. Ekkor a
tűzről levettem és azonnal átöntöttem egy nagyobb, fém tálba. Ezzel
megakadályoztam, hogy a forró lábasban tovább süljön, esetleg megégjen.
(Ha nincs világos bevonatú edényünk, készítsünk a tűzhely mellé egy
fehér tányért és kanalat, próbálgatni, hogy megfelelő-e a vaj színe.)
A sütőt 180 fokra előmelegítettem és egy tepsi hátulját vékonyan olajoztam liszteztem. Azért jobb a tepsi hátulján készíteni, mert arról könnyebb lesz a megsült lapot lecsúsztatni.
Mikor a vaj kicsit kihűlt hozzáadtam az édesítőt, tojásokat és habverővel simára kevertem. Beleöntöttem a szódabikarbónával elvegyített liszteket, és annyi tejfölt, hogy jól nyújtható, de nem túl lágy tésztát kapjak. A tésztát négy egyenlő részre osztottam. Enyhén lisztezett nyújtótáblán körülbelül 22x34cm-es lappá nyújtottam és a nyújtófára csavarva áthelyeztem a tepsire. Sütőbe tettem és 12 perc alatt megsütöttem (irányadó sütési idő, sütőfüggő). A kész lapot egy tálcára csúsztattam. Ugyanígy kinyújtottam és megsütöttem a többi tésztát is. A kész lapok egymásra csúsztathatók.
A lágy vajat kihabosítottam az édesítővel, majd több részletben hozzáadtam a kihűlt gríz alapot. Kiválogattam a lapokat. A két legszebb lett a talp és a tető.
Az első lapon egyenletesen elkentem a krém felét, rátettem a második lapot, erre került a baracklekvár, majd a következő lap, a krém másik fele, majd a negyedik lap alsó felével felfelé. Az összetöltött krémest 4 órán át szobahőmérsékleten hagytam, hogy a lapok megpuhuljanak. Ezután tettem hűtőbe.
Ha tetszett a recept, örülök ha megosztod! Kövesd az Áfonya mámora Facebook oldalt, hogy ne maradj le a szezonális ötletekről! Várlak az Instagramon is!
