Hogy ki Forintosné? Egy kedves, idős hölgy a Terézvárosból. Tőle kaptam, úgy 25 éve ezt a receptet. Azóta többször cseréltem receptfüzetet, de mindig így másoltam át egyikből, a másikba. S hogy miért mesélem ezt el? Hogy ezzel újfent letegyem voksomat a korrekt receptterjesztés, forrásmegjelölés mellett. Ami, úgy gondolom, nem csak a bloggerek, de az olvasók szívügye is kell hogy legyen.
200g liszt (70g sima búza, 130g tk. búza)
7g, fél tasak sütőpor
200g puha vaj
4 szobahőmérsékletű tojás
150g nyírfaporcukor
fél kezeletlen citrom héja
400g meggy
50g dió, durvára vágva
kevés vaj és liszt a forma előkészítéséhez
A meggyet megmostam és egy szűrőbe magoztam, hogy kicsepegjen a leve. A sütőt 180 fokra előmelegítettem, a tepsit vékonyan kivajaztam, liszteztem.
A puha vajat a porcukor felével habosra kevertem, majd egyesével hozzáadtam a tojások sárgáját, valamint a citromhéjat. A tojásfehérjét a nyírfacukor másik felével habbá vertem. Nem kell keményre, akkor jó, ha tejföl sűrűségű. A fehérjét beleforgattam a vajas masszába, végül hozzákevertem a sütőporos lisztet.
A masszát belesimítottam a tepsibe, rászórtam a meggyet, és a durvára vágott diót. Sütőbe tettem és 25 perc alatt megsütöttem. Tűpróbával ellenőrizhető, hogy megsült-e, de ha a tészta "összehúzódott" a széle elvált a tepsi falától, akkor is biztosak lehetünk benne, hogy megsült.
Tipp: meggy helyett készíthetjük más gyümölccsel, dió helyett pedig használhatunk szeletelt mandulát is.
Köszönöm, hétvégén megsütöttem isteni finom lett...még a kisfiam - aki nem szereti az IR sütiket és pékárut - is tömte magába :)
VálaszTörlésNagyon finom lett, még langyosan megkóstoltam.
VálaszTörlés