Zserbó-szelet

A családi Zserbó nálunk évtizedek óta Horváth Ilona receptje alapján készül. Mégis csak pár éve derült ki számomra, hogy miért sokkal finomabb az  Zserbó, amit a nagybátyám felesége készít. Két apró trükkje van. Pár csepp rum a diós tölteléken, amitől még zamatosabb, szaftosabb lesz a sütemény. És a türelem. Az egy éjszakás prés alatt töltött idő remekül összeérleli az ízeket.

Hozzávalók/ 22x38 cm-es tepsihez
400g liszt (60g durum, 60g fehér búza, 140g teljes búza, 140g őrölt zabpehely)
20g búzasikér
5 pötty édesítő pici vízben feloldva (vagy 40-50g cukornak megfelelő édesítő)
1 tojás
220g puha vaj/margarin
120ml tej
12g élesztő
késhegynyi sütőpor
(szükség esetén 1-2 evőkanálnyi tejföl/tej) 

Töltelék
200g darált dió
80g darált nyírfacukor
20g házi vaníliás nyírfacukor
400g baracklekvár
rum

Bevonat
80g keserű csokoládé
pár csepp étolaj

Frissítés: Készíthető sima és teljes kiőrlésű búzaliszt keverékéből, sikér elhagyásával (ez az eredeti receptben  a zabpehelyliszt miatt szerepel), vizes tejszínnel. Nyírfacukor helyett használhatunk negyedannyi ugyanannyi édesítőt is.

Az omlós élesztős tésztákba (bejgli, pozsonyi kifli, zserbó) nem futtatjuk az élesztőt! Ezek a tészták jelentős mennyiségű zsiradékot és kevés élesztőt tartalmaznak. Az élesztő a nagy zsiradék tartalmú tésztát nem képes érdemben lazítani, ezért a tészta kisebb térfogatnövekedésű, cserébe az állaga omlós, morzsalékos. Mondhatjuk, hogy innen már csak egy lépés a gyúrt linzer... (Ld: Dunszt-Schulhof Cukrászati ismeretek I. )

A tészta hozzávalóit a kenyérsütőgép üstjébe mértem és a tésztadagasztó (fűtés nélküli) programmal összegyúrtam. Ha nem használunk gépet, akkor egy nagyobb tálba mérjük a liszteket, sütőport, elmorzsoljuk vele a zsiradékot, hozzáöntjük a tejben feloldott élesztőt, édesítőt, tojást és jól összedolgozzuk úgy, hogy könnyen nyújtható tésztát kapjunk. Ha szükséges 1-2 evőkanál tejfölt/tejet adunk hozzá. 

A tésztát 4 egyenlő részre osztottam. Akinek nehézséget okoz a szemmértékkel osztás, bátran hívja segítségül a mérlegét! A darált diót összekevertem a nyírfacukorral, vaníliás nyírfacukorral.

Az első lapot kinyújtottam és a tepsibe terítettem. Sem a nyújtótáblát, sem a tepsit nem szükséges lisztezni, mert a tészta olyan zsíros, hogy liszt nélkül is könnyű vele dolgozni. Aki esetleg nem bízik a módszerben, vékonyan zsírozza, lisztezze ki a tepsijét. Az alsó lapot megkentem a lekvár harmadával (nálam ez 3 nagy evőkanálnyi), egyenletesen meghintettem a dió harmadával, majd lecsepegtettem rummal. Ugyanezt megismételtem a másik két lappal és két adag töltelékkel, rummal, majd kinyújtottam az utolsó lapot is és a tésztára terítettem. 

Egy óráig pihentettem az összeállított süteményt, majd villával sűrűn megszurkáltam és 180 fokra előmelegített sütőbe tettem. Körülbelül 1 óra alatt sült meg, de ez nagyban függ a sütőtől. Ha a teteje gyorsan sül, érdemes sütőpapírral vagy alufóliával leteríteni.

A megsült tésztát egy sütőlemezre fordítottam. Amikor kihűlt rátettem egy másik sütőlemezt, és pár ásványvizes palackot nehezéknek. Egy éjszakát állni hagytam, így nagyon jól összeérnek az ízek. 

Másnap a bevonáshoz szánt csokoládét fém tálkába tördeltem, vízgőz felett megolvasztottam, pár csepp olajjal felhígítottam kicsit és áthúztam vele a süteményt. Hűtőszekrénybe tettem, majd amikor megdermedt a csokoládé, forró vízbe mártott, szárazra törölt  recés késsel felszeleteltem.

A recept amit átdolgoztam a Horváth Ilona Szakácskönyvben található.