Pár hete sütöttem már egy almás süteményt, de nem érte meg a blogra kerülést. Most - egybehangzó, családi közkívánatra -, újra almás készült. A pite és az én érdemeim a következőképp kerültek elismerésre: - Anya, ez annyira ínycsiklandozós, hogy eszem még egyet! Mondta ez a kislányom, a harmadik kocka után...
Hozzávalók, 38x22cm-es tepsihez
A tésztához
400g liszt (120g rétes, 120g őrölt zabpehely, 160g tk. búza)
15g búzasikér
20g friss élesztő
70g szobahőmérsékletű sertészsír
70g szobahőmérsékletű vaj
1 nagyobb tojás
100ml langyos tej
25g cukornak megfelelő édesítő
csipet só
A töltelékhez
1500g alma, hámozott súly
50g vaj
fahéj, kardamom ízlés szerint
2-3 evőkanál tk. zsemlemorzsa
vaj és pici liszt a tepsi előkészítéséhez
nyírfaporcukor
Az almát meghámoztam, lereszeltem, picit állni hagytam, majd kicsavartam a levét. A vajat felolvasztottam és megpároltam az almát. Ízesítettem fahéjjal, kardamommal majd hűvös helyre tettem kihűlni. A párolás elhagyható, de sokkal finomabb lesz a töltelék így a vajjal.
A tészta hozzávalóit a kenyérsütőgép üstjébe mértem (a tojás felvertem és egy evőkanálnyit félretettem a kenéshez), és tésztagyúró programon könnyen nyújtható tésztát gyúrtam. Azért praktikus ezt a fűtés nélküli programot használni, hogy a melegtől ne csapódjon ki a zsiradék. A tésztát kelesztőtálba tettem és fél órát pihentettem.
Közben előkészítettem a tepsit, vékonyan kivajaztam liszteztem. A tésztát kétfelé vettem úgy, hogy az egyik darab 30-40g-mal több legyen. Enyhén lisztezett nyújtótáblán tepsinél 2cm-rel nagyobbra nyújtottam a nagyobbik tésztát, kibéleltem vele a tepsit, hogy pereme legyen a tésztának. Megszórtam zsemlemorzsával, majd egyenletesen rásimítottam a tölteléket. Ezután kinyújtottam a kisebbik tésztadarabot és befedtem vele a tésztát.
A süteményt annyi ideig pihentettem, míg a sütő 180 fokra felmelegedett, ez nálam körülbelül 15 perc. A tetejét lekentem a félretett tojással, hegyes villával megszurkáltam és 40 perc alatt megsütöttem. Ha bizonytalanok vagyunk, hogy megsült-e a tészta, akkor figyeljük meg, hogy elvált a tepsi falától. Ha "összehúzódott" , megmozgatható, biztosak lehetünk benne, hogy a tészta nem nyers.
Mivel egy teflonos tepsit használtam a sütéshez, a langyos pitét egy sütőlemezre borítottam, majd azonnal átfordítottam egy másikra, hogy a teteje legyen felül.
Szeletelés után nyírfaporcukorral vékonyan meghintettem, de ezt akár el is hagyhatjuk.
Tipp: A töltelékhez általában olyan édes almát választok, amihez nem kell már "cukor". Ha savanykásabb almánk van, édesítsük ízlés szerint.
Egy korábbi recept kapcsán többen jeleztétek, hogy gondot okoz a nyújtás, az egyenletes vastagság és a kívánt forma elérése. Érdemes egy mosható, hosszú, műanyag vonalzót rendszeresíteni a konyhába.
Ha téglalapot szeretnék nyújtani, akkor a tésztát már nyújtás előtt téglalap alakúra igazítom. Enyhén alálisztezek és több apró nyújtás után elfordítom 90 fokkal. Ha úgy érzem letapad, ismét lisztezek. Ezt ismételem, míg el nem értem a kívánt nagyságot. Ha a széle nagyon cikcakkos, vonalzóval, hegyes késsel kiegyenesíthető. A nyújtófára felcsavarva könnyű felemelni és a tepsi fölé emelni, majd legurítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése