2014. szeptember 13., szombat

Bukta, házi szilvalekvárral

Hosszú ideig játszottam a gondolattal, hogy szilvalekvárt kellene főzni. Olyan igazit, amiben nincsen hozzáadott cukor, amiben megáll a kanál. De mindig a gyerekkori kép jutott eszembe: nagymamám a katlanba állított üstben, egy L alakú, hosszú nyelű alkalmatossággal órákon át szakadatlanul keveri a fortyogó lekvárt, amit tisztes távolból szabad csak nézni. Szó mi szó, nem egy könnyű vállalkozás. Míg nem tavaly olvastam a sütőben sült szilvalekvárról, amihez nem kell más csak egy sütőbe passzoló nagy edény, sok-sok besztercei szilva, egy kis ecet, és 6-8 órányi türelem. Kipróbáltam, s annyira jól sikerült, hogy idén megismételtem. Az eredmény fenomenális, és garantáltan cukormentes!


De persze ha lekvár, akkor a bukta sem maradhat el! A lassú lisztekből készült tésztában talán bocsánatos bűn a gyors felszívódású szilvalekvár...


Hozzávalók:
350 ml langyos tej
1 tojás
100 ml olaj
500 g liszt (150 g őrölt zabpehely, 30 g búzasikér, 200 g teljes kiőrlésű búzaliszt, 150 g durum liszt)
25 g friss élesztő
6 db Süssli édesítő pici vízben feloldva
szilvalekvár
50 g olvasztott vaj a kenéshez

A tészta hozzávalóit a fenti sorrendben a kenyérsütőgép üstjébe mértem és összegyúrtam. A szokásosnál kissé lágyabb lesz a tészta, mert viszonylag sok folyadékot tartalmaz. Kelesztőtálba tettem és 45 percig hagytam kelni. Egy magas falú tepsit kibéleltem sütőpapírral, és a papírt megkentem olvasztott vajjal. A tésztát lisztezett nyújtótáblára borítottam, picit átszellőztettem, majd fél centi vastagra kinyújtottam. 7x8 cm-es téglalapokra vágtam, mindegyikre tettem egy teáskanál szilvalekvárt, összetekertem lazán egymás mellé sorakoztatva a tepsibe pakoltam a buktákat úgy, hogy a hajtás alulra kerüljön. Bő fél óra alatt a duplájára kelt. Olvasztott vajjal alaposan lekentem és 180 fokra előmelegített sütőben 45 perc alatt megsütöttem.


A recept, amit átdolgoztam: http://www.mohakonyha.hu/2009/09/lekvaros-bukta.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése